Friss hírek

Adventi koncert a templomban

december 13-án este 6-kor!

 

Napi evangélium

Felhasználók

Oldalainkat 28 vendég és 0 tag böngészi

Karitász csoport alakult

   

November 17-én megalakult az egyházközség Karitász csoportja. Árvai Ferenc atya vetítéssel egybekötött tájékoztatást adott a Főegyyházmegyében működő Karitász tevékenységéről és irányt mutatott a plébániai Karitász csoport megalakulásához. Dr.Mata István plébános az újonnan megalakult csoport vezetésével Bolgár Tamás István lelkipásztori kisegítőt bízta meg. Karitász tagok lettek: Obritovics Mária, LénártBalázs, Garami Lászlóné, Nagy Jánosné, Andrássy Istvánné, Mag Józsefné, Barkóczi Istvánné, Farkas Gáborné, Munteanu Emilia, Iván Béláné, Veres Béláné, Papp Józsefné, Szilágyi Ferencné, Nyárádi Miklósné, Pecze Sándorné, Baróczi Annamária, Szabó Katalin, Balogh Józsefné, Balogh Attila 

Egyházközségünk Karitász Csoportja december hónapban tartós élelmiszerrel szeretne támogatni rászoruló családokat. Ennek megvalósításához kérjük a kedves hívek anyagi támogatását. Az összegyűlt adományokból mi fogjuk megvásárolni az élelmiszert, így minden család azonos támogatásban részesül.  Adományokat fogadunk a plébánián, vagy  hátul a padok mögött lévő perselyben. Kérjük, gondoljunk azokra, akiknek gondot okoz, hogy mi kerüljön az ünnepi asztalra.

képek megtekintése

 

 

 

Bérmálás az Irgalmasság vasárnapján

   

      Kettős ünnep volt templomunkban április 23-án, vasárnap. Dr. Ternyák Csaba az Egri Főegyházmegye  érseke ünnepélyes szentmise keretében húsz fiatalnak szolgáltatta ki a bérmálás szentségét. A zsúfolásig megtelt templomban az érsek az ünnepeltekkel, a hívekkel együtt imádkozva az Irgalmasság Vasárnapjáról is megemlékezett. Szentbeszédében elsősorban a bérmálkozó fiatalokhoz szólt. Arra kérte őket, hogy legyenek mindig hűek a hitükhöz, járjanak a krisztusi úton, tartsák meg életük során, bármilyen körülmények között is, az isteni parancsokat. Az idei év bérmálkozói voltak: Balla Márton, Bartal Gábor ,Bártfai Csenge,  Bártfai Zsombor, Bodnár Kitti, Dudás Adrienn, Ferencz Zsolt Tamás, Gyurcsik Petra, Hegyi Dániel, Kiss Édua Korinna, Kósa Ádám, Nagy Balázs, Nemes Noémi, Pék-Szentgyörgyi Ádám, Prókai Balázs, Sztrohár  Eszter, Tokaji Marcell, Tóth Botond, Tóth Georgina.

képek megtekintése

 

Lelki nap Gál Péter atyával

   

Március 18-án, a böjti készülődés harmadik szombatján látogatott el hozzánk Gál Péter atya, író, az idén 100 éves pécsszabolcsi egyházközség plébánosa.  10 órakor 80 hívő várta őt a parókia közösségi termében, többen talán nem is fértünk volna el. Péter atya egy rövid köszöntőt, éneklést és közös imádságot követően tartotta meg a lelkigyakorlat első előadását. Bevezetésképpen Antiochiai Szent Ignácról beszélt, az ő hitéről, amely ahhoz is erőt adott neki, hogy vállalja a mártírhalált a római Circus Maximusban Kr. után 110-ben. 
 

Péter atya első előadásának központi témája Jézus, a szabadító volt. Az atya a saját szolgálatából vett, meghökkentő történetekkel illusztrálta, mi mindentől szabadít meg minket Krisztus. Elsősorban a bűntől, de feloldoz a tévelygésből, a hamis tanok béklyóiból, az okkultizmus hatásai alól is. 
 

Péter atya az első előadás végén feltette a kérdést: ki a tanítvány? Ki tekinthető Jézus követőjének? Úgy véli, hogy az, aki nagyon szereti Krisztust, hajlandó felvenni a keresztjét és vállalni érte a szenvedést.  Ehhez kapcsolódóan mesélt a sokat szenvedett fehér vértanúról, Galgóczy Erzsébetről. 
 

A három órakor kezdődő második előadáson folytattuk az elmélkedést arról, ki tekinthető Jézus tanítványának? Mi vajon tanítványok vagyunk-e?  Vállaljuk, illetve elfogadjuk-e a szenvedést Őérte? Miért szenvedünk egyáltalán? 
Péter atya tanítása szerint a bűn az oka minden szenvedésnek. A szenvedő ember pedig többnyire lázad és Istent okolja a szenvedésért. Az atya viszont azt kérdezi: miért Istent tesszük felelőssé a szenvedésünkért? Hiszen a szüleinket sem kárhoztatjuk testi bajainkért. Miért nem az ördögöt hibáztatjuk? Istentől nem származik rossz, és az ember nem Isten játékszere. Az a szenvedés, amelyért Istent okoljuk, kárba veszett. Az a szenvedés viszont, amelyben felismerjük a próbatételt és keresztként fogadjuk, Istennek felajánlva imádsággá változik, és az üdvösségünket szolgálja. 

 

A második előadást beszélgetés és szeretetvendégség követte, a híveknek gyónásra is volt alkalma. 
A szentmisén Péter atya prédikált, és a misét követő szentségimádást is ő celebrálta. 

 

A vasárnapi szentmise előtt került sor a harmadik előadásra, melyben folytattuk az elmélkedést a szenvedésről. Péter atya ismét Galgóczy Erzsébetet, „Erzsikét” idézte, aki szerint a Jézusnak imaként felajánlott szenvedés mellett a szentáldozás is elengedhetetlenül fontos. Ennek igazolására Péter atya egy újabb, a saját szolgálata során tapasztalt esetet mesélt el egy paranoid-skizofrén emberről, akit a templomba járás és a szentáldozás útján szabadított meg Jézus a betegségből. 
 

A szenvedés értelmét négy tételben foglalta össze az atya. 
Az Ószövetségben is szerepel: a szenvedés elfordíthat minket a bűntől. A szenvedés megtanít bennünket odaátra várakozni. A szenvedést mindig valami magasabb jó elérése érdekében engedi meg az Isten. Az isteni szeretet szenvedése által vagyunk megváltva. Ezek a tételek kiegészültek a gondolattal, miszerint a Krisztusnak felajánlott szenvedés valójában részesülés az Ő győzelmében, megváltó művében. 

 

Péter atya az előadás vége felé ismét idézte a lelkigyakorlat során többször elhangzott, vigasztaló gondolatot: Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.   
 

A vasárnapi szentmisén az atya a félelem legyőzéséről prédikált. 
A félelem, csakúgy, mint a szenvedés az első bűnből ered. Az első emberpár azért bújt el az őket kereső Teremtő elől, mert bukásuk után már féltek tőle. 

 

Úgy tartják, a Szentírásban 365 helyen szerepel a felhívás: „Ne félj!” Minden napunkra vonatkozó intelem tehát, hogy ne féljünk, hagyatkozzunk az Úrra, bízzuk rá az életünket. Jézus Krisztus megváltó művében a bűnnel együtt a félelmet is legyőzte.    
Péter atya a félelem legyőzésére és az Úrra való hagyatkozásra buzdítva Dávid és Góliát ószövetségi történetét idézte fel. Az ókori filiszteusok és zsidók eldöntetlennek látszó küzdelmének végén, az akkori szokásnak megfelelően, a két seregből kiállított egy-egy katona párbaja döntött az ütközet kimeneteléről. A mindannyiunk által ismert történet szerint egyetlen zsidó harcos sem mert kiállni a hatalmas termetű, filiszteus Góliáttal szemben. Egyedül a még gyermek Dávidban volt bátorság ahhoz, hogy vállalja a küzdelmet. Péter atya magyarázata szerint Dávid nem félt az óriástól, hiszen ő már tapasztalta Isten mindenhatóságát és bizonyosan tudta, hogy Góliát ereje, így minden más evilági erő elenyészik az Úr hatalmával szemben. RM.

képek megtekintése

 

Lelki nap Ede atyával

   

Közös imádság és elmélkedés, éneklés, templomi szentségimádás és szentmise, ez volt a napirendje a december 10-én tartott adventi lelkigyakorlatnak, amelyet ez alkalommal is a közösségi teremben szerveztek meg az egyházközség vezetői. Ezen az adventi szombat délutánon két órától kezdődött az összejövetel, az utolsó, a záró program a hat óriási szentmise volt, amelyen a lelkigyakorlatosok közül valamennyien részt vettek. A délután folyamán két előadást hallgattak meg a jelenlévők, mindkettőt Koós Ede atya, az egri érseki papnevelő intézet prefektusa vezette. Az adventi időben egyházunk liturgiájában számos lehetőség van a lelki felkészülésre, ilyenek a lelki gyakorlatokon kívül a hajnali szentmiséken való részvétel, az adventi koszorúkészítés, a gyertyagyújtások, az adventi naptárszerkesztés, a különböző helyeken és szervezetekben a jótékonykodás. Az ünneplésnek, az ünnepre való felkészülésnek a lényege azonban, s ezt hangsúlyozta a lelki gyakorlaton Koós Ede atya, az isteni és a felebaráti szeretet gyakorlása. A keresztény ember adventjának ez a legfontosabb „kelléke”. A lelkigyakorlat végén otthonról hozott finom süteménnyel kínálták meg egymást a jelenlévők.

képek megtekintése

Adventi koszorú - gyertyagyújtás

   

A hagyományokhoz híven a karácsonyi előkészületeknek fontos eseménye volt az idén is a közös adventi koszorúkészítés. Az egyházközség hittanosai, hitoktatói valamint a plébános úr is nagy lelkesedéssel formázta, alakította, díszítette a koszorúkat. Az első adventi vasárnapot megelőzően a közösségi terembe szervezett foglalkozáson húsz asztali dísz született, melyeket a szentmisén a plébános úr megáldott. Ezt követően a gyermekek hazavihették alkotásaikat, hogy a családi asztalra helyezve mindenki otthon is meggyújthassa az első adventi gyertyát. A szentmise elején, a templomba készített és az oltárnál elhelyezett koszorún is meggyújtották az első gyertyát…

képek megtekintése