Napközis hittantábor

Napi evangélium

Felhasználók

Oldalainkat 6 vendég és 0 tag böngészi

Hírek

2020. május 31. – Pünkösdvasárnap

 

Pünkösd, a húsvéti idő lezárása

Pünkösd a húsvét után a legrégebbi, a harmadik legnagyobb keresztény ünnep, amely idén május 31-re esik. Az ünnep elnevezése az Ószövetség koráig nyúlik vissza.

Az Ószövetségben a mai pünkösdnek megfelelő ünnep zarándokünnep volt, amelyen Izrael fiainak meg kellett jelenniük Jahve színe előtt (Kiv 34,23; MTörv 16,16). Az ünnep elnevezése a történelem során változott, a hetek ünnepét, az aratási ünnepet (vö. Szám 28,26) felváltotta az első kéve felajánlása utáni ötvenedik nap ünnepe (vö. Lev 23,9–14; Tób 2,1; 2Mak 12,32; ApCsel 2,1), az örömünnep (vö. Iz 9,2), amelyen hálát adtak Jahvénak a búzatermésért. Innen származik az ötvenedik – görögül pentékoszté – elnevezés, amely szóból ered a magyar elnevezés: pünkösd. Jézus korára az ünnep új tartalommal is bővült: a Sínai-hegyen kapott Törvény kihirdetésének emléknapja lett, ami az Egyiptomból való kivonulás után az 50. napon történt. Zarándokünnep volt Izrael népe számára, az egyik olyan alkalom, amikor nagy sokaság érkezett Jeruzsálembe (ApCsel 2,5). 

Az Újszövetségben új értelmet nyer az ünnep jelentése: a Jézus feltámadása utáni 50. nap, a Szentlélek eljövetelének napja (ApCsel 2,1–13), éppen az a nap, amikor a zsidó nép a törvényadást ünnepelte.

Pünkösd ünnepnapjához három fontos esemény kötődik: a Szentlélek eljövetele, aki Krisztus megváltó művét beteljesíti és akinek eljövetelét Jézus búcsúbeszédében megígérte; az Egyház alapítása, valamint az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete, hisz a Szentlélek erejével azok az apostolok, akik addig talán Izrael földjét sem hagyták el, szerte a Római Birodalomban hirdetni kezdték Jézus feltámadásának örömhírét. A Szentlélek kiáradásának eseményét az Apostolok Cselekedetei (ApCsel 2,1–11) rögzíti. A leírás szerint az apostolok, miután a Szentlélek eltöltötte őket, mindenkinek a saját nyelvén hirdették az evangéliumot. Isten a nyelvek csodájával mutatja meg azt az egységet, amely a közös hit megvallásával kapcsolja össze a különböző nyelven beszélő embereket. Ezáltal született meg az első pünkösdkor az Egyház, amely egy, szent, katolikus és apostoli.

A II. vatikáni zsinat (1962–1965) liturgiareformja szerint pünkösd az ötvennapos húsvéti idő ünnepélyes lezárása. Pünkösd vigíliáján, előestéjén szerte a világban a Szentlélek eljövetelét kérik virrasztva és imádkozva a hívek, többek között egy ősi Szentlélek-váró himnusz szavaival:

Teremtő Lélek, szállj reánk,
ragyogd be lelkünk, tiszta láng,
ki alkotsz, éltetsz szíveket,
hozd nékik bő kegyelmedet!

Kit úgy hívunk: Vigasztaló,
kit ad nekünk az Alkotó,
te élő forrás, égi láng,
szent kenet, égből szállj le ránk!

_____________________

 

Evangélium Szent János könyvéből                                                                                     (Jn 20,19-23)

Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”

Ezek az Evangélium igéi

 

 

Ebben a földi életben minden igazi beteljesülés egyben valamiképpen kezdet is. „Mindent tudtul adtam nektek.” Véget ért a teológiai képzés.Ez azonban még kevés: Isten benső életét is akarja közölni velünk. A Krisztus-esemény beteljesülése egyben az Egyház igazi kezdete.Életünk történetében is így van ez. Várakozunk, hogy valami fontos valóra váljon.

Ahol a Szentlelket kapjuk, az beteljesülés:

  • Keresztségünkkel örök életre való születésünk valósul meg. A születés azonban egyben kezdet is.
  • Bérmálásunkkal a belső növekedés bizonyos fokú teljességre jut. A keresztény nagykorúság küszöbét átlépve indulhatunk hirdetni az evangéliumot. Beteljesedés ez, de egyben felnőttségünk kezdete.
  • Az Eucharisztia vételével beteljesedik a Krisztus életébe való beavatottságunk. De már az elsőáldozás elnevezés is jelzi, hogy ezzel valami új veszi kezdetét a vele való kapcsolatunkban.
  • Bűnbánatunk a szentgyónásban, a kiengesztelődés szentségében a Szentlélek közlésével nyeri el beteljesedését. Bocsánatot nyerünk és ezzel új út kezdődik.
  • A házasság szentsége mintegy beteljesíti az emberi szerelmet. De valójában a Szentlélek kiáradása által a házasok megint csak egy új úton indulnak el.
  • Az egyházi rend.Az újmisést sokszor ünneplik a hívek úgy, mint aki feljutott a hegycsúcsra, és a teljesség fényében áll. Ő pedig csak pirul: tudja, hogy indul csupán, hogy beteljesítse a Krisztustól kapott küldetést.
  • A szentkenet az emberi szenvedést vagy azzal teljesíti be, hogy meggyógyítja, vagy azzal, hogy Krisztus áldozatába iktatja be a Szentlélek erejével, egészen odáig, hogy minden Krisztusban hívő haldokló így kiálthat fel: Beteljesedett! Az égbe lépve azonban azt látja, hogy csak most kezdődik, amiért eddig élt.

 

Ezt a látomást, amely szerint a Szentlélek életünk sodrában új és új beteljesedéseken és kezdeteken át vezet, a mennyei élet perspektívájában kell szemlélnünk.

A Szentlélek működése ugyanis az örök Kezdetbe, Isten benső életébe vonja bele egyre mélyebben egész emberi egzisztenciánkat.

Micsoda gazdagságot rejt a mai Evangéliumnak ez a két szava:  rájuk lehelt! Jézus Krisztus utolsó gesztusa itt a földön a mi mennyei életünk kezdete.    

 (Barsi Balázs)

 

_____________________________________

 

URUNK MENNYBEMENETELE

2020. Május 24.

 

„2020. május 18-tól, hétfőtől kezdve ismét tarthatunk nyilvános szentmiséket és más liturgikus cselekményeket templomainkban vagy alkalmas szabadtéri környezetben Főegyházmegyénk egész területén. Ennek során gondosan tartsuk meg a mindenkori állami előírásokat!  A szertartások során ügyeljünk arra, hogy az egyes résztvevők között másfél méter távolságot tartsunk. Fertőtlenítsük a kilincseket, helyezzünk el kézfertőtlenítőt a bejárat közelében. Kérjük a paptestvéreket és a liturgiában segédkezőket, hogy a szentmise előtt és után fertőtlenítsék kezüket. Figyelmeztessük a résztvevőket a szájat és orrot eltakaró maszk (vagy kendő) használatára.  A szenteltvíztartók továbbra is üresen maradnak, a szentáldozás kizárólag kézbe adással történik. Perselyezés, adománygyűjtés a mise végén történjen.”(idézet Dr. Ternyák Csaba egri érsek rendelkezéséből, bővebben a honlapon)

A Szentmisék következő heti rendje, ezen honlap „MISEREND” menüben található!

 

ALTEMPLOM IDEIGLENES NYITVATARTÁSA

Hétfő, Kedd – Zárva

Szerda – Vasárnap:  08.00 – 12.00

Az altemplom ugyanabban az időben egyszerre, az egy háztartásban élők maximum 3 fő/ 5 perc időtartamra, orrot és szájat takaró maszkban látogatható!!!

__________________________

IRODAI HIVATALI IDŐ: Kedd: 9.00 – 13.00, csütörtök: 15.30 - 17.30

Tiszaújváros Római Katolikus Plébánia, Szent István út 32. tel.: (49) 540-102

Web: ”tiszaújvarosiplebania.hu”

____________________________

 

 

+ EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön.

    Abban az időben:

    A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: ,,Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!’’

    Ezek az evangélium igéi.

 

Máté nem azzal zárja könyvét, hogy Jézus hazatért az Atyához, hanem azzal, hogy az Egyházban és az Egyház által meg kell valósulni Krisztus küldetésének. Úgy küldi tanítványait, mint az abszolút hatalom birtokosa. Az apostolok feladata az lesz, hogy az evangélium hirdetésével és a szentségek kiszolgáltatásával az embereket az ő tanítványaivá tegyék, vagyis megvalósítsák az ő követését a földön. Jelenléte pedig annak a biztosítéka lesz, hogy az Egyház az Isten országát fogja terjeszteni.

 

___________________________

 

A KÖZTÜNK MARADT KRISZTUS ÖRÖME

Az evangéliumi beszámoló elmondja, hogy Urunk mennybemenetele után a tanítványok nagy örömmel mentek haza. Furcsa ez az öröm! A lélektan törvényei szerint a szomorúság érzelmét vártuk volna el tőlük, hiszen itt egy szeretett személytől való végleges búcsúról van szó. Az embernek valaha is megadatott legnagyobb kitüntetés utolsó pillanatai ezek: a tanítványok mindeddig szemtől szembe látták Jézust, az Isten Fiát. Elvártuk volna, hogy szívük fájdalma kifejezésre jusson viselkedésükben is. Ehelyett azt olvassuk, hogy nagy öröm töltötte el őket. Mi lehetett örömük titka? A tanítványokban nagy változásnak kellett végbemennie, éspedig rövid idő leforgása alatt: Emmausz és a Mennybemenetel között.

A két emmauszi tanítvány még szomorúan bandukolt az úton a nagy veszteség miatt: Jézus nem volt többé velük. Most azonban nagyon örülnek. Mi történt időközben? Az történt hogy a tanítványok megértették, hogy az igazi boldogság nem a látható dolgokban van, hanem a láthatatlanokban. Ez pedig azt jelenti, hogy Jézust ezután mindig és mindenütt láthatják és megtalálhatják. Krisztus mennybemenetele óta az embernek nem kell az eget kémlelnie, hogy megtalálja örömének forrását, hanem elég, ha nyitott szemmel megy tovább az élet ösvényén, ahol minden emberben, minden helyzetben és minden eseményben Jézus közeledik feléje. Valami hasonló történik, amikor megérint bennünket a barátság, a szerelem vagy a szeretet ereje, akkor szinte megnyílik a szemünk, és olyan dolgokat látunk, amelyek azelőtt rejtve voltak szemünk elől: mennyire szép, jó, kedves, fontos az a másik személy, akit szeretünk. Ezt értették meg a tanítványok is, vagyis, hogy a mennybemenetel után Krisztus jelenléte egyetemessé lett. Velünk és köztünk van, csak a szívünket kell megnyitnunk, hogy meglássuk Őt. Megértették azt, hogy Krisztusnak el kellett mennie ahhoz, hogy örömük teljes legyen, de nemcsak a történelmi tanítványok öröme, hanem minden tanítványé, így a mi örömünk is teljes legyen.

Az eddig elmondottak még egy fontos üzenetet tartalmaznak: ahhoz, hogy a tanítványok megtalálják az igazi örömet, el kellett hagyniuk a mennybemenetel helyét és el kellett menniük az emberek közé, hogy hirdessék az örömhírt: „Menjetek az egész világra és hirdessétek az evangéliumot...” Nekünk is ki kell lépnünk önző kis világunkból, ha meg akarjuk találni az igazi örömet. Csak a másokhoz való odafordulás a szeretetben képes eltölteni bennünket igazi örömmel. Az öröm útja az önzetlenségen keresztül vezet: a másoknak tett szolgálat az öröm forrása. Hasznos felfigyelni még egy harmadik körülményre Jézus mennybemenetele kapcsán. Határtalanul szép és vigasztaló Jézus földi életének utolsó jelenete, az utolsó kép, amely kitörölhetetlenül megmaradt az első tanítványok szemében: Jézus felemelte kezét és megáldotta őket és a világot. Óriási horderejű igazság ez: rajtunk, ezen a földön, minden emberen Jézus áldása nyugszik. Jézus mennybemenetele óta ez a föld nem megátkozott siralomvölgy, hanem áldott otthon, azóta embernek lenni nem átok sújtotta sors, hanem Isten áldotta valóság.

A megbérmált, azaz a Szentlélekkel áthatott keresztény feladata és küldetése tehát az, hogy erről az igazságról tegyen tanúságot a világnak. De ennél még tovább kell mennünk: nekünk magunknak kell áldássá válnunk mások számára. Hogy mit jelent valaki számára áldássá lenni, azt biztosan tudjuk saját tapasztalatunkból: amikor nagy bajban voltunk, amikor szenvedtünk, és valaki mellénk állt, vagy egy jó szót mondott, akkor úgy éreztük, hogy ez az ember puszta jelenlétével áldás volt számunkra. Ilyen áldássá kell válnunk nekünk is mások számára.

Este, mielőtt lepihennénk, lelkiismeretvizsgálatunkba szőjük bele ezt a kérdést is: vajon azok, akik ma az utamba sodródtak, akikkel találkoztam, akikkel együtt dolgoztam, áldásnak tartották-e jelenlétemet, vagy inkább bosszúság, megaláztatás forrásának? Urunk mennybemenetele töltsön el bennünket új örömmel, amelyet mások felé is képesek leszünk kisugározni.

(Szentmártoni Mihály S.J.)

Szentlélek várás Ókeresztény szokás szerint Pünkösd a Húsvét és a húsvéti idő megkoronázása, amelyet keleten és nyugaton egyaránt ünnepeltek. Mózes korától kezdve a Húsvét után hét héttel tartották a „hetek ünnepét”, amelyet hellenista hatásra pentékoszté-nak neveztek. Az ötvenedik nap eredetileg aratási, hálaadási nap volt. Nyelvünk ebből származtatja az ünnep ma használatos nevét.

 

__________________________________

 

 

 

 

Nyilvános istentiszteletek az Egri Főegyházmegyében

 

2020. május 18-tól, hétfőtől kezdve ismét tarthatunk nyilvános szentmiséket és más liturgikus cselekményeket templomainkban vagy alkalmas szabadtéri környezetben Főegyházmegyénk egész területén.

Ennek során gondosan tartsuk meg a mindenkori állami előírásokat!

A szertartások során ügyeljünk arra, hogy az egyes résztvevők között másfél méter távolságot tartsunk. Fertőtlenítsük a kilincseket, helyezzünk el kézfertőtlenítőt a bejárat közelében. Kérjük a paptestvéreket és a liturgiában segédkezőket, hogy a szentmise előtt és után fertőtlenítsék kezüket. Figyelmeztessük a résztvevőket a szájat és orrot eltakaró maszk (vagy kendő) használatára.

A szenteltvíztartók továbbra is üresen maradnak, a szentáldozás kizárólag kézbe adással történik.

Perselyezés, adománygyűjtés a mise végén történjen.

További intézkedésig Főegyházmegyénkben fennmarad a vasárnapi szentmisén való részvétel kötelezettsége alóli felmentés, valamint a több gyónónak egyéni bűnvallomás nélkül adható általános szentségi feloldozás lehetősége. Aki azonban így feloldozásban részesül, az később, a legközelebbi egyéni gyónás során tartozik bűneit megvallani.

Ezek a felmentések és óvatossági rendelkezések különösen is az idősek és gyenge egészségűek védelmét szolgálják, akikért továbbra is fokozott felelősséggel tartozunk.

Ahol van rá lehetőség, folytassuk a szentmisék online közvetítését. Ez a fajta kapcsolattartás a hívő közösség tagjaival a járványügyi helyzet remélt javulásával úgy is folytatható, hogy egyes szentmisék helyett más vallási tartalmakat közvetítünk.

A tömegrendezvényeket a hatósági előírások még nem teszik lehetővé, így közösségi alkalmakat csak a járványügyi szabályok megtartásával szervezzünk.

Kérjük a Szentlélek Úristen elevenítő erejét plébániáink és egész egyházmegyénk számára!

Eger, 2020. május 16.

                                                                                                                   

                                                                                                      Ternyák Csaba
                                                                                                           egri érsek

 

 

____________________________________________________

Húsvét VI. vasárnapja   Tömegtájékoztatási világnap  2020. 05. 17.

 

 

+ EVANGÉLIUM Szent János könyvéből

Kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad majd nektek.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek őt, mert veletek marad és bennetek lakik.
Nem hagylak árván titeket: visszajövök hozzátok. Rövid idő, és már nem lát engem a világ. Ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.
Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti, én is szeretni fogom, és én megmutatom neki magamat.

 Ezek az evangélium igéi.
____________________________

Az evangélista itt rámutat a keresztény élet tartalmára. A Jézus iránt való szeretet nem érzelem, hanem tanításának követése. Ez sem saját erőnkből történik, hanem a Szentlélek segítségével, akit Jézus az Atyától küld el, mint ,,másik vigasztalót. ,, Ő az Igazság Lelke, ezért az igazság útján vezet, s mivel ő az Atya és a Fiú szeretetének kifejezője, azért bennünket is az Atyához kapcsol, mint fogadott gyermekeket. Ezért nem érezzük árvának magunkat A nagy ígéret az, hogy aki szereti Krisztust, azt az Atya is szeretni fogja.

____________________________

Elmélkedés
____________________________

Szinte azonnal folytathatnánk János teológiai magyarázatát az utolsó vacsorai búcsúbeszéd kapcsán. Jézus más szavakkal mintha ezt mondaná apostolainak: „az Igazság Lelke engem értet meg, hiszen én vagyok az igazság. Ha az Atya küldi, én is küldöm, mert én és az Atya egy vagyunk. S ha ő veletek marad, akkor annyi, mintha én lennék veletek.” A Szentlélekisten tárja föl lelkünkben a Szentháromság tengermély titkát, s ő erősít meg hitünkben. Nem kell szomorkodnunk, mert ennél nagyobb vigasztalást nem is kaphatnánk. Ő maga a paraklétosz, a vigasztaló: ügyvéd, szószóló, közbenjáró. Mostanig Jézus volt Isten vigasztalása számukra, de most emberségében is visszatért az Atyához. Minden búcsúzás egyfajta elengedés is… Ha nem engedjük el a fizikailag megtapasztaltat, nem lesz részünk a még nagyobb vigasztalásban. Ahogyan Jézusnak is „el kell engednie” földi ragaszkodását, hogy a Lélek töltse be tanítványait, nekünk is meg kell tanulnunk újból és újból elengedni: élményeket, múltat, emlékeket, képeket, rendes vagy rendetlen ragaszkodásokat. Istent sem lehet birtokolni.
A pünkösdi Lélek majd átveszi életünk irányítását, megszólítja bennünk a legjobbat, mindazt, ami szép és igaz, helyreállítja mindazt, amit az ősbűn elrontott, és Isten életét áramoltatja belénk. Nem mi vagyunk a kezdeményezők, hanem ő kezdeményez bennünk. Ő serkent mindennek a mélyebb megértésére. Ő frissíti Isten szavának „szavatosságát”.
Ő folyósítja a kegyelmeket és a karizmákat, ő irányítja lépteinket a helyes úton, ő az állandó „észak” lelkiismeretünk iránytűjén… Ha odahallgatunk az ima csendjében, a Lélek megsúgja, mi élvezzen elsőbbséget akár napi döntéseinkben is. Ez a létáramlás teszi mássá a keresztényt. A most formálódó gyülekezet ettől válik lelkes–örömteli közösséggé, egyházzá. Ez a Lélektől átjárt látásmód adja a kereszténység többletét.
_________________________

A Szentlélek vezetésével


Az Istennel való találkozás az ő szavának, tanításának hallgatásával kezdődik. Nem passzív hallgatás ez, nem csupán a fül megnyílása Isten üzenete iránt, hanem odafigyelés, a szív nyitottsága és készsége a hallottak megvalósítására.
E folyamat során engedjük, hogy a tanítás dolgozzon bennünk, mint az élesztő a tésztában, átjárjon, átalakítson minket, hasson értelmünkre, érzelmeinkre és akaratunkra, továbbá cselekvésre ösztönözzön minket. A cél tehát világos számunkra, a törekvés sem hiányzik belőlünk, hogy Isten igéje szerint éljünk, de az emberi erőnk mégis kevésnek bizonyul sok esetben a megvalósításra. Ilyen helyzetekben lehet számunkra fontos Jézus bátorítása, ígérete, amit a mai evangéliumban olvasunk: „A Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” Nem csak az egykori tanítványoknak szólt tehát ez az ígéret, hanem nekünk is, akik halljuk az Úr szavát, keressük annak értelmét és megvalósítási területeit.
Itt érdemes egy figyelmeztetést tennünk: Legyünk óvatosak és engedjük, hogy a Szentlélek vezessen minket az isteni üzenet megértésében! A magunk okoskodása, és tudálékossága ugyanis kiolthatja bennünk a Lélek tüzét, s ez esetben csupán a holt betűvel találkozunk, amely aligha vezet minket az élő Istenhez. Lényeges az is, hogy ne engedjünk a saját türelmetlenségünknek, ne sürgessük Istent, hogy kérdéseinkre azonnal válaszoljon! A Szentlélek türelemre tanít minket és majd gondoskodik róla, hogy a kellő időben megkapjuk az iránymutatást útkeresésünkre, a vigasztalást bánatunkra, a szükséges jó tanácsot bizonytalanságainkra és a megnyugtatást aggodalmainkra.
Az Úr ígéretének teljesedését, a Szentlélek megvilágosító tevékenységét minden korban megtapasztalta az Egyház és mi is megtapasztalhatjuk Isten üzenetének olvasása során. A Lélek gondoskodik arról, hogy a szívünkbe hullott jó mag növekedésnek induljon és bőséges termést hozzon. Az a „minden”, amire a Szentlélek megtanít minket, nem végtelen tartalmú tudás megismerését és megértését jelenti, hanem mindannak megértését, amit üdvösségünk érdekében és embertársaink javára tennünk kell. Nem szükséges tehát túlterhelnünk értelmünket könyvtárnyi ismeret tanulásával, hanem elégedjünk meg azzal, hogy amit megértettünk, azt meg is tegyük. E folyamatban egészen Istennek tudjuk szentelni magunkat, alázatosan átengedjük neki életünk irányítását, mert felismerjük a neki való engedelmességben és parancsainak teljesítésében az üdvösség útját.
A feltámadt Jézus ma ezt mondja nekünk: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat.” Ismerős a kijelentés. Nem elég hallgatni tehát, amit az Úr mond, hanem meg is kell tartani. Erről szól a homokra és sziklára épített ház példázata, amelyet Jézus így vezet be: „Aki hallgatja szavamat és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette házát” (Mt 7,24). Igen, érdemes okosnak lennünk, sziklára, azaz az Úr igaz és üdvösségre vezető tanítására építenünk egész életünket. „Aki szeret engem, megtartja tanításomat” – mondja Jézus, amiből megértjük, hogy a szeretet soha nem maradhat érzés a szívünkben, hanem tettekben, jócselekedetekben nyilvánuljon meg.
(Horváth István Sándor)

 

 

Imádság


Urunk, Jézus Krisztus, te a Szentlélek által minden korban kiárasztod szeretetedet az emberekre. Taníts engem a szeretet gyakorlására. Soha nem felejtem, hogy te a végsőkig elmentél a szeretetben. Atyád és az emberek iránti szeretetből áldoztad fel magadat, megmutatván számunkra, hogy a szeretet nem szavakat kíván, hanem odaadást és hűséget. Úgy akarok élni, ahogy te éltél, s úgy akarok szeretni, ahogyan te szeretsz engem! Küldd el a Szentlelket, hogy megtanítson az önzetlen és önfeláldozó szeretetre! Segíts minket, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!

____________________

 

Megvan a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus új időpontja

 

A Vatikán jóváhagyta Erdő Péter bíboros, prímás javaslatát az elhalasztott 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus új időpontjára. A katolikus világeseményt 2021. szeptember 5–12. között rendezik meg Budapesten – adta hírül a NEK Általános Titkársága május 12-én.

 

Április 23-án jelentette be a Vatikán, hogy Ferenc pápa a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Pápai Bizottságával, valamint a katolikus világesemény szervezőivel egyeztetve – tekintettel az egészségügyi válsághelyzetre és annak következményeire – egy évvel elhalasztja a 2020 szeptemberére tervezett budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust (NEK).

A Szentszék az utazási nehézségek és a gyülekezési korlátozások miatt hasonló döntést hozott a Családok Világtalálkozójával kapcsolatban is, amelyet 2021 júniusában tartottak volna Rómában. A 2022-es lisszaboni ifjúsági világtalálkozót is a tervezett időponthoz képest egy évvel később, 2023 augusztusában tartják meg.

Forrás és fotó: NEK Általános Titkársága

Magyar Kurír

___________________

 

KITEKINTŐ

XVI. Benedek: II. János Pál nem erkölcsi rigorista, az Isteni Irgalmat állította középpontba

Kitekintő – 2020. május 15., péntek | 16:08

 

 

 

XVI. Benedek emeritus pápa levelének teljes szövegét közreadjuk magyar nyelven, melyet Szent II. János Pál pápa születésének századik évfordulójára írt. A május 4-re dátumozott levél angol fordítását a lengyel püspöki konferencia május 15-én hozta nyilvánosságra.

 

II. János Pál pápa száz évvel ezelőtt, 1920. május 18-án született a lengyel kisvárosban, Wadowicében.

Miután a három szomszédos nagyhatalom, Poroszország, Oroszország és Ausztria több mint száz évig osztozott a területén, Lengyelország az első világháború végén visszanyerte függetlenségét. Ez a történelmi esemény nagy reményt adott, de sok nehézséggel is járt, mivel az új állam átalakításának folyamatában továbbra is érezte a két hatalom, Németország és Oroszország nyomását. A fiatal Karol Wojtyła ebben a helyzetben nőtt fel, az elnyomás helyzetében, ami ugyanakkor reményteli helyzet is volt. Nagyon korán elvesztette édesanyját és testvérét, végül pedig édesapját is, akiktől mély és hűséges istenhitet örökölt. A fiatal Karolt különösen az irodalom és a színház vonzotta. A középiskolai záróvizsga elvégzése után ezeket tanulmányozta.

„A deportálás elkerülése érdekében 1940 őszén a Solvay vegyi üzem kőbányájába ment” (vö. Ajándék és titok). „1942 őszén döntött úgy, hogy belép a krakkói szemináriumba, és mivel a régi tankönyvekből a teológia tanulmányozását már jóval előbb elkezdte, így 1946. november 1-jén pappá is szentelhették” (vö. ugyanott). Természetesen Karol a teológiát nemcsak könyvekből, hanem saját maga és országa nehéz helyzetben szerzett tapasztalatain keresztül is tanulmányozta. Ez bizonyos mértékben jellemezte egész életét és munkáját. Tanulmányozta a könyveket, de az általuk feltett kérdések valósággá is váltak számára, amelyet mélyen megtapasztalt és átélt. Fiatal püspökként – 1958 óta segédpüspökként, majd 1964-től krakkói érsekként – a II. vatikáni zsinat vált egész életének és munkájának iskolájává. A felmerült fontos kérdések, különösen az úgynevezett 13. scemával kapcsolatosak, amelyből később a Gaudium etspes konstitúció született, egyben a saját kérdései voltak. A zsinat által kidolgozott válaszok előkészítették a későbbi püspök, majd pápa küldetését is.

Amikor Wojtyła bíborost 1978. október 16-án megválasztották Szent Péter utódjának, az Egyház drámai helyzetben volt. A zsinat tanácskozásait sokan magának a hitnek a vitájaként mutatták be, azt sugallva, hogy a zsinat elveszítette tévedhetetlen és rendíthetetlen jellegét. Egy bajor plébános például így értékelte a helyzetet: „Végül rossz hitre tértünk”. Ezt az érzést, hogy már semmi sem biztos, és hogy minden megkérdőjeleződött, csak fokozta a liturgikus reform végrehajtásának módszere. Végül szinte úgy tűnt, hogy a liturgia önjáró lett, és önmagát alkotja. VI. Pál nagy erővel és elszántsággal zárta le a zsinatot, de annak lezárása után egyre sürgetőbb problémákkal szembesült, amelyek végül megkérdőjelezték az Egyház lényegét. A szociológusok az Egyház akkori helyzetét a Szovjetunió helyzetéhez hasonlították Gorbacsov alatt, amikor a szovjet állam hatalmas struktúrája összeomlott a saját megreformálása során.

Ezért voltaképpen szinte lehetetlen feladat várt az új pápára. Mindazonáltal II. János Pál az első pillanattól kezdve új lelkesedést váltott ki Krisztus és Egyháza iránt. Pápai beiktatásakor mondott prédikációjának szavai a következők voltak:

„Ne féljetek! Tárjátok ki a kapukat Krisztus előtt!” Ez a felhívás, ez a hang jellemezte egész pápaságát, és az Egyház felszabadító helyreállítójává tette őt.

Ezt az a tény határozta meg, hogy az új pápa olyan országból jött, ahol a zsinat fogadtatása pozitív volt: mindent örömmel megújítottak, ahelyett, hogy a kétségeknek és a bizonytalanságnak adtak volna helyet.

A pápa 104 lelkipásztori útja során szerte a világon hirdette az evangéliumot, az öröm üzenetét, elmagyarázva, hogy mit kell tennünk Krisztusért, és hogy megvédjük a jót.

Tizennégy enciklikájában átfogóan, ugyanakkor emberi módon mutatta be az Egyház hitét és tanítását. Ezzel pedig elkerülhetetlenül ellenállást váltott ki a nyugati egyházban, amelyet hatalmába kerített a kétség és a bizonytalanság.

Ma fontosnak tűnik meghatározni azt az igazi középpontot, amelynek szempontjából elolvashatjuk a különféle szövegekben szereplő üzenetet. Az ő halálának órájában bizony észrevehettük volna ezt. II. János Pál pápa az általa alapított Isteni Irgalmasság ünnepén halt meg. Először hadd tegyek egy rövid személyes megjegyzést, amely fontos szempontnak tűnhet ahhoz, hogy megértsük a pápa személyét és munkáját. II. János Pált kezdettől mélyen megérintette FaustinaKowalska, a krakkói apáca üzenete, aki hangsúlyozta az isteni irgalmat mint a keresztény hit lényegi központját. Faustina nővér bízott abban, hogy idővel bevezetik ezt az ünnepet. A konzultációkat követően erre a pápa húsvét második vasárnapját választotta. A végső döntés meghozatala előtt azonban felkérte a Hittani Kongregációt, hogy véleményezze ezt a dátumot. Negatív választ adtunk, mert úgy gondoltuk, hogy egy olyan ősi és hagyományos időpontot, mint a húsvét nyolcadát lezáró fehér vasárnap, nem kellene megterhelni a modern ötletekkel. A Szentatyának természetesen nem volt könnyű elfogadni a válaszunkat. Ennek ellenére nagy alázattal tette ezt, és másodjára elfogadta a negatív válaszunkat. Végül egy olyan javaslatot fogalmazott meg, amely meghagyta a húsvét második vasárnapját történelmi formájában, de az eredeti üzenetbe belefoglalta az isteni irgalmat is. Gyakran voltak hasonló esetek, amelyekben lenyűgözött a nagy pápa alázatossága, aki feladta az általa kedvelt ötleteket, mert azok nem találtak jóváhagyásra az egyes hivatalokban, amikor azt a megállapított normák szerint kérte.

Amikor II. János Pál az utolsó lélegzetet vette ezen a világon, éppen véget ért az Isteni Irgalmasság ünnepe első esti dicsérete. Ez megvilágította halálának óráját: Isten Irgalmának fénye megnyugtató üzenetként jelent meg halála felett. Az Emlékezet és azonosság című utolsó könyvében, amelyet halálának előestéjén tettek közzé, a pápa ismét összefoglalta az Isteni Irgalmasság üzenetét. Rámutatott arra, hogy Faustina nővér ugyan meghalt a második világháború szörnyűségei előtt, de már megmutatta az Úr válaszát, amelyet Ő erre az őrült küzdelemre adni akart. Olyan volt, mintha Krisztus Faustinán keresztül akarta volna mondani: „A gonosz nem fogja megkapni a végső győzelmet. A húsvét titka megerősíti, hogy a jó végül győzedelmeskedik, hogy az élet diadalmaskodik a halál felett, és hogy a szeretet legyőzi a gyűlöletet”.

A pápa egész életében arra törekedett, hogy a keresztény hit objektív központját, az üdvösség tárgyát szubjektíven elérhetővé tegye, és segítsen másoknak, hogy az a sajátukká váljon. A feltámadt Krisztuson keresztül Isten kegyelme mindenkié lett. Noha a keresztény lét e központját csak a hit adhatja nekünk, filozófiai szempontból is jelentős, mert ha Isten kegyelme nem lenne tény, akkor egy olyan világban kellene keresnünk az utat, ahol a jó végső hatalma a gonosz ellen nem felismerhető. Végül, ezen objektív történelmi jelentőségen túl mindenki számára nélkülözhetetlen tudni, hogy Isten kegyelme erősebb, mint a mi gyengeségünk. Ezen a ponton megtalálható II. János Pál és Ferenc pápa üzenetének belső egysége és alapvető szándéka is:

II. János Pál nem erkölcsi rigorista, ahogy néhányan ábrázolni akarták őt. Az Isteni Irgalom középpontba állításával lehetőséget adott ugyanis nekünk, hogy elfogadjuk az ember iránti erkölcsi követelményeket, még akkor is, ha soha nem tudjuk teljes mértékben teljesíteni azokat.

Erkölcsi erőfeszítéseinket pedig az Isteni Irgalom fényében tesszük, amely erősnek bizonyul, és begyógyítja gyengeségeinket.

Amíg II. János Pál pápa haldoklott, a Szent Péter tér tele volt emberekkel, különösen sok fiatallal, akik utoljára akartak találkozni pápájukkal. Nem felejtem el azt a pillanatot sem, amikor Sandri érsek bejelentette a pápa távozásának hírét. Mindenekelőtt felejthetetlen marad az a pillanat, amikor a Szent Péter nagyharangja kihirdette ezt az üzenetet. A temetés napján sok molinót láthattunk „Santo subito!” felirattal. Mindenünnen ezt a felkiáltást lehetett hallani, amely a II. János Pállal való találkozásból fakadt. Nemcsak a téren, hanem a különféle intellektuális körökben is arról beszéltek, hogy II. János Pálnak a „nagy” címet adják.

A „szent” szó Isten szféráját jelzi, a „nagy” pedig az emberi dimenziót. Az Egyház normái szerint a szentséget két kritérium alapján lehet felismerni: hős erények gyakorlása és a csoda alapján. Ez a két kritérium szorosan kapcsolódik egymáshoz. Mivel a „hősi erény” nem egyfajta olimpiai eredményt jelent, hanem azt, hogy valami láthatóvá válik egy személyben és egy személyen keresztül, amely nem a sajátja, hanem Isten munkája, amely felismerhetővé válik benne és rajta keresztül. Ez nem egyfajta erkölcsi verseny, hanem a saját nagyságáról való lemondás eredménye. A lényeg az, hogy egy ember hagyja, hogy Isten dolgozzon rajta, és így Isten munkája és ereje rajta keresztül láthatóvá válik.

Ugyanez vonatkozik a csoda kritériumára is. Itt sem az számít, hogy valami szenzációs történik, hanem Isten gyógyító jóságának látható kinyilatkoztatása, amely meghaladja az összes pusztán emberi lehetőséget. A szent az az ember, aki nyitott Isten előtt, és akit áthat az Isten. A szent ember az, aki elvonul önmagától, és lehetővé teszi, hogy lássuk és felismerjük Istent. Ennek a lehető leghatékonyabb ellenőrzése a boldoggá- és szenttéavatási folyamat célja. II. János Pál esetében mindkettőt szigorúan az alkalmazandó szabályok szerint hajtották végre. Tehát most úgy áll előttünk, mint Atyánk, aki Isten kegyelmét láthatóvá teszi számunkra.

Nehezebb helyesen meghatározni a „nagy” kifejezést. A pápaság közel 2000 éves hosszú története során a „nagy” címet csak két pápának tartották fenn: I. Leó (440–461) és I. Gergely (590–604) pápáknak. Mindkét esetben a „nagy” szó politikai konnotációval rendelkezett, de éppen azért, mert maga Isten titka vált láthatóvá az ő politikai sikerük révén. A párbeszéd útján Nagy Szent Leó képes volt meggyőzni Attilát, a hunok fejedelmét, hogy megkímélje Rómát, Péter és Pál apostolfejedelmek városát. Fegyverek nélkül, katonai vagy politikai hatalom nélkül, a hit iránti meggyőződés hatalma révén képes volt meggyőzni a rettegett zsarnokot Róma megkíméléséről. A szellem és az erő közötti harcban a szellem erősebbnek bizonyult.

I. Gergely sikere nem volt ilyen látványos, ám többször is képes volt megvédeni Rómát a lombardoktól. Itt is a lélek ereje állt szemben a hatalommal, és a lélek győzedelmeskedett.

Ha összehasonlítjuk mindkét történetet II. János Pál történetével, akkor a hasonlóság egyértelmű. II. János Pálnak sem katonai, sem politikai hatalma nem volt. Az Európa és Németország jövőbeli jellegéről 1945 februárjában folytatott vita során azt mondták, hogy a pápa reakcióját is figyelembe kell venni. Ezután Sztálin megkérdezte: „Hány hadosztálya van a pápának?” Nos, nem volt hadserege. A hit hatalma azonban olyan erőnek bizonyult, amely 1989-ben végül megszabadított a szovjet hatalom rendszerétől, és lehetővé tette új kezdetet. Vitathatatlan, hogy a pápa hitének alapvető szerepe volt e hatalom összeomlásában. Az I. Leó és I. Gergely pápák személyében megmutatkozó nagyszerűség tehát itt is láthatóvá vált.

Javaslom, hogy hagyjuk nyitva azt a kérdést, hogy a „nagy” jelző győzedelmeskedik-e, vagy sem. Isten hatalma és jósága mindannyiunk számára láthatóvá vált II. János Pálban. Most, amikor az Egyház ismét a gonosz elnyomásától szenved, ő a remény és a bizalom jele számunkra.

Kedves Szent II. János Pál pápa, könyörögj érettünk!

XVI. Benedek

Fordította: Gájer László

Forrás:KonferencjiEpiskopatu Polski

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

 

 

 

____________________________

 

 

 

Kedves Testvérek!

Közösségi találkozásainkra fokozatosan, a járványügyi előírásokat, az Egri Főegyházmegye és a Tiszaújvárosi Önkormányzat helyi rendelkezéseit figyelembevéve fog sor kerülni!

Kérem ennek módjáról jelen honlapunkon, rendszerességgel tájékozódjanak!

 

Figyelembe véve a temetőkre és ravatalozókra vonatkozó előírásokat, az ALTEMPLOM még továbbra sem látogatható!  

 

Türelmüket továbbra is kérve a következő héten a Szentmiséket még a hívek jelenléte nélkül mutatom be és vasárnap a hívekért ajánlom fel!
Lélekben összekapcsolódva Isten végtelen szeretetében bízva erősödjünk hitünkben!
Kérem használják a közmédia adta lehetőségeket Szentmise hallgatásra!

Lélekben együtt imádkozzunk!

Délben: Mennynek Királyné Asszonya, este 18.00: rózsafüzér, 20.00: harangszó, Miatyánk a döntéshozó vezetőinkért egészségügyben és más területen értünk fáradozókért.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK TAGJAI MÁJUSBAN MINDEN ESTE 18.30-KOR A MÁJUSI LITÁNIÁT IMÁDKOZZÁK!

(Pásztor Pascal, plébános)

 

Húsvét V. vasárnapja

 

EVANGÉLIUM Szent János könyvéből

Én vagyok az út, az igazság és az élet.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
,,Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!''
Ekkor Tamás így szólt: ,,Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?'' Jézus ezt felelte: ,,Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.''
Fülöp megjegyezte: ,,Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk!'' Jézus így válaszolt: ,,Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok s az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek!
Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek.''

Ezek az evangélium igéi.

Jézus – út az Atyához

 

1. Nem volna rendjén, ha elhanyagolnánk Isten szavát…
(ApCsel 6,1–7)

Már az egyház indulásakor, az apostolok idejében is nagy gond és kihívás volt, hogy az evangelizáció súlypontja nehogy a szociális kérdésekre tevődjék. Kis közösségek lelkes felbuzdulása ez, amikor mindent egyszerre és azonnal szeretnének megújítani, megváltoztatni. Azonban a Szentlélek által irányított apostoli egyház tudatában volt annak, hogy legfőbb küldetése az evangélium hirdetése. Ezért döntöttek úgy, hogy a papság rendjét tagolják szerpapok és igehirdetők fokozatára, hogy az apostolok fő hivatása – a prédikálás és az oltáriszentség szolgálata – ne szoruljon háttérbe a szegények, a szeretetszolgálat miatt.

Ma sincs ez másképp. A sok ügyintézés, szervezés, építés és javítás, táborok és találkozók, lelkiségi csoportok és a rászorulók bajainak enyhítése miatt a pap könnyen célt téveszthet. Rohanó világunkban is ügyelnie kell arra, hogy elsősorban papi szolgálata, az evangélium hirdetése töltse ki idejét, foglalja le energiáit, és ne keressen sikerélményt pusztán jó szándékú pótcselekvésekben. Találja meg hivatásában a fontossági sorrendet. De ez a bibliai ige a hívőknek is figyelmeztetés, hiszen a fölösleges, túlzott és alaptalan elvárásaikkal, az élménykereső hitélettel könnyen félreértelmezik Krisztus tanítását, és megbéníthatják a Szentlélek munkáját. Inkább tegye mindenki azt egyházában, amire őt a Lélek készteti, a közösség szolgálatára és Isten dicsőségére.

 

2. Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok…(1Pt 2,4–9)

Jézus Krisztus megváltása átértékelte és átértelmezte az ószövetségi választottság és papság fogalmát. Mostantól az egész egyház, s az egyházon keresztül meghívott emberiség válik választott néppé, Isten fogadott gyermekeivé. A keresztség által pedig mindannyian részesültünk az általános papság szolgálatában. Szülők a család, a keresztények a társadalom papjai. Vagyis életük a nagy igehirdetés, megszentelés és áldozatbemutatás egyszerre. A szolgálati papság életáldozata pedig a szentségeken keresztül Krisztus főpapi munkájának folytatása és megjelenítése. Az egyház lesz a világ jeruzsálemi temploma, amelyben egész életünk egyfajta istentiszteletté válik. Legyünk büszkék választottságunkra, és éljünk ahhoz méltóan.

 

3. Én vagyok az út, az igazság és az élet… Aki engem látott, az Atyát is látta. (Jn 14,1–12)

Jézustól nemcsak kinyilatkoztatást kaptunk Isten belső világáról, életéről, hanem benne láthatóvá vált az Isten, akit Atyának szólíthatunk. Ezért nem létezik senki másban üdvösség, csak benne. És senki máson keresztül nem közelíthetjük meg Isten titkát, csak Jézus Krisztuson. Igazából nem kell keresnünk tőle független igazságot, és nem kell más próbautakat bejárnunk, mert ő maga az út. Ő az Atya tökéletes kinyilatkoztatása. Jézus a Fiú, aki út is, cél is. Mint egy szakadékon átívelő egyetlen híd Isten és ember között. Isteni és emberi természet egyetlen személyben. Ezért vezethette le egyházunk a Szentháromság hittitkát is eme jézusi kijelentésből.

Jézus egyszerre út, igazság és élet. De ebben a sorrendben. Ha rálépünk erre az útra, megspóroljuk életünk üresjáratait, fölösleges okoskodások és kétségek nélkül, nyugtalanság és bizalmatlanság helyett a feltétlen bizalmat választva rá kell tennünk életünket. Jézus békéjét, az Atyával találkozás élményét csak az tapasztalja meg, aki vállalja az úton járás kockázatát. Aki nem kívülről, „a pálya széléről” figyeli a történteket, hanem belebocsátkozik az Istennel együtt járás izgalmas kalandjába. Jézus meg akar kímélni minket a nyugtalan lélek útvesztőitől, hisz tudja, hogy csak benne nyugszik meg lelkünk. Ezt az ajánlatot el nem fogadni, életünk legnagyobb, fatális tévedése lenne. S ha ő az út, akkor a dolgok végtelenül leegyszerűsödnek.

 

_______________________________

Mutasd meg nekünk az Atyát!


A mai evangéliumban három fontos kijelentést olvashatunk:
• Atyám házában sok hely van.
• Én vagyok az út, az igazság és az élet.
• Aki engem lát, látja az Atyát.
Milyen a hitem? Hogyan állok a feltámadás hitével? Húsvét ünnepe megerősített bennünket. Az ünnep mindig képes megnyitni szívünket. Jézus hazavár, helyet készít számunkra. Országába szeretnénk eljutni.
Milyen úton járok? Ahhoz, hogy egy úton haladni tudjak, világosan látnom kell a célt, ahová tartok! Célunk az Isten Országa. Persze ez egy távoli cél, de az irányt látnom kell! Ezen az úton vannak-e közelebbi céljaim? Ami konkrét, amit el tudok érni, és ami a cél felé vezet.
Manapság sok hír, vélemény, álláspont elhangzik. Ezek alakítják saját ismereteimet, nézetemet. Úgy tűnik, a mai világban vélemény diktatúrában élnünk. Az számít, hogy valakinek mi a véleménye, de hogy ez az igazsággal milyen viszonyban van, az nem fontos. Ismerem-e, keresem-e az igazságot? Mi az alapja az igazságnak, amit követni szeretnék? Min alapul az értékrendem?
Ahol az ember együtt halad az igazság útján Krisztussal, ott már mindenütt megvalósul a bensőséges és örömteli élet.
Hogyan látom Krisztust? Akarom-e egyre jobban megismerni? Olvasva a Szentírást, hallgatva a tanítást, napi imádságos kapcsolatban találkozva Jézussal növekszik az ismeretem Róla.
Ha egyre jobban megismerem Őt, akkor növekszik hitem, erősödik reményem, hogy megkapom majd a nekem készített helyet, és növekszik a szeretetem Isten és a másik ember iránt. Minden vasárnap alkalom, hogy Krisztussal találkozva megerősödjek az Ő útján!  

(Horváth István Sándor)

 

 

Imádság

Uram, Jézus, vezess engem végső célom, a mennyei Atya felé! Belátom, hogy egyedül a krisztusi út, a szeretet útja, a remény útja, a megbocsátás útja, az öröm útja, az igazi szabadság útja, az élet tiszteletének útja vezet az Atyához az örök üdvösségre! Segíts nekem megtalálnom a helyes utat és támogass, hogy ezt az utat soha el ne hagyjam, s azon meg ne álljak! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon!

___________________________________________________________________

 

 

Az Egri Főegyházmegye továbbra is szünetelteti a nyilvános szentmiséket

 

Isten iránti hálával gondolok arra, hogy a járvány okozta tömeges megbetegedés hazánkat és főegyházmegyénket eddig elkerülte. Azért, hogy templomi közösségeink továbbra se válhassanak a fertőzés gócpontjaivá, és azért, hogy egyetlen ember életét se veszélyeztessük óvatlan figyelmetlenség vagy feledékenység miatt, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia május 1-jén kelt közleménye alapján, úgy rendelkezem, hogy még várjunk! Hiszen nem állunk versenyben senkivel, csak a vírussal! Várjunk a nyilvános templomi liturgiák újraindításával, és a többi korlátozó intézkedés feloldásával, amíg az országos tesztelés is megnyugtató eredménnyel zárul. Amint ez megtörtént, akkor a fokozatosság elvét követve, először a kültéri liturgikus cselekményeket fogom engedélyezni, és csak később kerülhet sor arra, hogy visszatérjünk templomainkba nyilvános istentiszteletre.

 

Tudom, hogy hosszú ez az eucharisztikus böjt, ez a templom-böjt, de hiszünk a böjt értelmében és lelki hasznában. Biztos vagyok benne, hogy minél nagyobb áldozatot hozunk, annál nagyobb lesz majd az öröm, amikor ez az időszak véget ér, és hálát adhatunk a járvány elmúltáért.

Amikor megköszönöm Híveink türelmét és a Paptestvérek hűségét, mindannyiukat arra kérem, hogy ezután is legyenek szolidárisak egymással és kerüljék az egyéni megoldásokat.

Szent Rókusnak, a betegek, az orvosok és a kórházak védőszentjének közbenjárását kérem híveinkért és a főegyházmegyénk területén élő minden emberért.

Eger, 2020. május 4.

 

Dr. Ternyák Csaba
egri érsek

_____________________________________________________

 

 

 

Kedves Testvérek!

Közösségi találkozásainkra fokozatosan, a járványügyi előírásokat és az Egri Főegyházmegye rendelkezéseit figyelembevéve fog sor kerülni!

Kérem ennek módjáról jelen honlapunkon, rendszerességgel tájékozódjanak!

Türelmüket továbbra is kérve a következő héten a Szentmiséket még a hívek jelenléte nélkül mutatom be, vasárnap a hívekért ajánlom fel!
Lélekben összekapcsolódva Isten végtelen szeretetében bízva erősödjünk hitünkben!
Kérem használják a közmédia adta lehetőségeket Szentmise hallgatásra!
Lélekben együtt imádkozzunk!
Délben: Mennynek Királyné Asszonya, este 18.00: rózsafüzér, 20.00: harangszó, Miatyánk a döntéshozó vezetőinkért egészségügyben és más területen értünk fáradozókért.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK TAGJAI MÁJUSBAN MINDEN ESTE 18.30-KOR A MÁJUSI LITÁNIÁT IMÁDKOZZÁK!

(Pásztor Pascal, plébános)

 

 

Húsvét IV. vasárnap – Jópásztor vasárnapja

 

 

Az Úr nékem pásztorom: * ínséget nem kell látnom.
Zöldellő mezőkön terelget engem, * csendes vizekhez vezet, és lelkemet felüdíti.
Az igazság ösvényén vezet engem, * ahogyan ő megígérte.
A halál sötét völgyében sem félek, mert ott vagy vélem, * biztonságot ad vessződ és pásztorbotod.

Jóságod és irgalmad nyomon követ * életemnek minden napján.

Otthonom lesz az Isten háza, * mindörökké szünet nélkül

 

Evangélium Szent János könyvéből

Abban az időben így szólt Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.”
Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél. Jézus ezért így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” (Jn 10,1-10)

Ezek az Evangélium igéi

_____________________

Elmélkedés
 

Húsvét negyedik vasárnapja a jó Pásztor vasárnapja. A feltámadás ünnepét követő szent időszakban ezt a napot a hivatásokért való imának, a személyes tanúságtételeknek szenteljük. Evangéliumi vezérfonalunk mindebben a perikópa, amelyet Szent János könyvéből olvashatunk. Szavai ismerősen csengenek mindenki számára: „A jó pásztor életét adja juhaiért”. Azonban az evangélium messze többet mond el ennél Krisztusról, a juhok örök és nagy pásztoráról. Ez is rengeteg, de ha ennél több nem szerepelne a perikópában, akkor talán helyesebb lenne a nagyböjti időszakban, a bűnbánat és a Krisztus Urunk szenvedésére való emlékezés jegyében megülnünk a hivatások vasárnapját.
Valóban, az evangéliumi szakasz négy alapvető kijelentést tartalmaz, s a fentebb említett csak egy ezek közül – hiba lenne, ha erre összpontosítva megfeledkeznénk a másik háromról. Melyik az említett négy kijelentés? 1. A jó Pásztor életét adja a juhokért. 2. A jó Pásztor ismeri övéit, és övéi is ismerik őt. 3. A jó Pásztornak vannak más juhai is, amelyek nem az első, ősi akolból valók. 4. A jó Pásztortól nem veszik el életét, ő maga adja oda, hogy aztán majd ismét visszavegye.

Ha ezt a négy kijelentést szintézisben, egységben szemléljük, mennyivel gazdagabban áll elénk a jó Pásztor alakja! Ha Krisztus pásztori önleírását nem csak a nagyböjti, szenvedést idéző szemszögből, de a húsvéti ragyogásban is vizsgáljuk, mennyivel teljesebben mutatkozik meg Isten ember melletti elköteleződésének mélysége és csodálatraméltósága!
Valójában az első három pont – az élet odaadása, a kölcsönös ismeret és a más akolból való juhok – a húsvéti-pünkösdi eseménysor leírását is jelentik egy sajátos megvilágításban. A jó Pásztor, vagyis Krisztus, miután odaadta a kereszten az életét juhaiért, feltámadva megjelenik nekik. Az elmúlt vasárnapok evangéliumi szakaszai megkapóan írják le, miként teljesül be a feltámadás utáni találkozások során ez a mondat: „Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem.” Előbb Jézus ismeri övéit, ő keresi fel őket, ő lép közel hozzájuk – hogy aztán ők is felismerhessék benne a Krisztust, az ő Urukat és Istenüket.


Jézusnak és tanítványainak ez a kölcsönös húsvéti egymásra ismerése már messze több, mint a kereszt, szenvedés előtti emberi ismeretség. Itt már nem pusztán arról van szó, hogy a tanítványok a három éves közös messiási nyilvános működés során megismerték Jézus alakját, gesztusait, szavait, egész életét – ahogyan Jézus is megismerte mindezt bennük. A feltámadás utáni találkozások kiindulópontja, Krisztus fel nem ismerése, rávilágít arra, hogy Húsvét után nem elég az emberi ismeret – Jézus és övéi között egy újfajta ismeretnek kell megszületnie, méghozzá a Szentlélek erejében. Csak ebben a Lélekben ismerhetik fel a tanítványok a megjelent Krisztusban Istent, az Urat, aki felé új húsvéti hitük irányul. Ebben az erőtérben a kijelentés, hogy Jézus és a tanítványok ismerik egymást, immár nem pusztán annyit jelent, hogy látták egymást, hallották egymást – hanem az emberi szinten túl, az isteni, kegyelmi valóságban egységre léptek. Krisztus magára vállalta az emberek sorsát, hogy az embereké lehessen Krisztus sorsa – az Isten magára vette a halált, hogy az emberek beöltözhessenek a feltámadásba, a halhatatlan és romolhatatlan örök élet zsengéit hordozva magukban.
Eme a Szentlélek adománya nyomán születő húsvéti hit, a valóban keresztény hit azonban a teljességére az Egyházban, Pünkösd misztériumában ér el, amikor a személyes és közösségi, karizmatikus és intézményes, isteni és emberi, hierarchikus és testvéri egyesül egymással, létrehozva Krisztus misztikus testét. Ez a test azonban már nem csak az Ószövetség népét, hanem az ő hitetlenségük okán minden egyes embert megszólít – így válik valóra a jézusi jó Pásztor-leírás harmadik pontja, a pogány népek és nemzetek bevonása a szeretet és megváltás pásztori dinamikájába.
Így tehát a három pont evangéliumi szakaszunkban – az élet odaadása, a kölcsönös ismeret, a más akolból való juhok – sajátos folyamattá, üdvtörténeti szerves egységgé állnak össze. Mindennek értelmezési kulcsa, titkos alapja azonban a negyedik pont: „Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem” – mondja Jézus. Ez a mondat nem csak annyit jelent ki, hogy Jézus meghal és feltámad. Rejtetten ott áll benne a kijelentés is, hogy az Atya és a Fiú szeretetkapcsolatát az engedelmesség jellemzi a Szentháromság benső életében. Az Atya hasonlít valami módon az akarathoz, s a Fiú ennek az akaratnak a küldötte, felkentje. Így tehát az első három pont, a jó Pásztor képe, aki nyájat gyűjt maga köré áldozatának erejében, hirtelen kitágul: megértjük, hogy mindez az Atyaisten akarata, terve és szándéka.

A nyáj, amely a Pásztor köré összegyűlik, a mennyei Atya népe. Jézus nem önmagát hirdeti meg, nem is egy emberi szervezetet, hanem Isten Országát, az Atya Királyságát – s minden ezen a földön, az üdvtörténet, az egyház, az egyes krisztushívő, efelé az Ország felé tart, ezt az Országot hívja a Miatyánk szavaival. Megértjük, hogy a Pásztor Krisztus, de a bárányok gazdája az Atyaisten, aki a sok földi akolból az örök Országba akar egybegyűjteni minket.

Miért fontos ezeket a dolgokat megértenünk? Azért, mert így ráébredhetünk, hogy az út végén nem az egyház nagy akoljába való betagozódás áll – hanem a mennyei Atya Országa. Ha összegyűlünk itt a földön a juhok nagy Pásztora, Krisztus köré, akkor az nem azt jelenti, hogy már a helyünkön vagyunk, hanem azt, hogy elindulunk végre közös zarándoklatunkon. Rátalálni Krisztusra és az ő nyájára se nem utolsó cél, se nem vég, hanem kiindulópont és kezdet. A pásztori hivatás így bomlik ki előttünk: szolgálni, hogy az emberek elérhessenek az origóba, a kezdőpontba, szolgálni, hogy elinduljanak, és szolgálni,hogyzarándokútjukoncéltérhessenek.

Zárásként és összefoglalásként álljanak itt II. János Pál pápa szavai a Pastores dabo vobis kezdetű szinódus utáni apostoli buzdításból: „Az Egyház nem egyszerűen összegyűjti magába a meghívásokat, melyekkel zarándokútján Isten megajándékozza, hanem ő maga alakul át a «meghívás misztériumává», tudniillik ragyogó fényességgé, mely a Legszentebb Szentháromság misztériumát tükrözi. Az Egyház ugyanis, «az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységében összegyűlt nép», elsősorban az Atya misztériumát hordozza, akit senki sem hív és senki sem küld, hanem mindenkit Ő hív, hogy szenteljék meg az Ő nevét és teljesítsék akaratát; őrzi a Fiú misztériumát is, akit az Atya hív és küld, hogy mindenkit a maga követésére hívjon és mindenkinek hirdesse Isten Országát; végül letéteményként megkapta a Szentlélek misztériumát is, aki küldetésre szenteli fel azokat, akiket az Atya Fia, Jézus Krisztus által meghív.” (PDV 35).

(Török Csaba)

Imádság

Uram, Jézus, segítsd a papokat, hogy mindig a te szeretetedet sugározzák a rájuk bízottak felé! Bátorítsd őket, hogy munkájuk nem hiábavaló és tedd eredményessé szolgálatukat, amelyet Isten dicsőségére végeznek. Erősítsd bennük az elkötelezettség tudatát, hogy hivatásukhoz méltóan éljenek!

 

 

____________________________________________________________________________________

 

 

2020. április 26. – Húsvét 3. vasárnapja

 

 

Kedves Testvérek!

Közösségi találkozásaink híján magán Szentmisét mutatok be
templomunkban, amelyet a hívekért ajánlok fel!
Lélekben összekapcsolódva Isten végtelen szeretetében bízva erősödjünk hitünkben!
Kérem használják a közmédia adta lehetőségeket Szentmise hallgatásra!
Lélekben együtt imádkozzunk!
Délben: Mennynek Királyné Asszonya, este 18.00: rózsafüzér, 20.00: harangszó, Miatyánk a döntéshozó vezetőinkért egészségügyben és más területen értünk fáradozókért.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK TAGJAI MÁJUSBAN MINDEN ESTE 18.30-KOR A MÁJUSI LITÁNIÁT IMÁDKOZZÁK!

(Pásztor Pascal, plébános)

 

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?” Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?”
Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem látták.”
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Azután Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az írásokat?” Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.

Ezek az Evangélim igéi!

 

_______________________________

ELMÉLKEDÉSEK

Úton

A zsoltárok előtt és után gyakran elmondunk egy úgynevezett antifónát, vagyis előhangot. Ez a mondat segít értelmezni a zsoltárt. Kiemel valamit belőle, máshonnan vett idézettel vezet minket az imádságban. Húsvét 3. vasárnapján a 16. (görög és latin számozásban 15.) zsoltárt énekeljük, s közben újra meg újra ezt ismételjük: „Az élet útját mutatod, Uram.

Ez a kiválasztott, visszatérő mondat a zsoltár végéből való. Azt ismételjük kezdettől fogva, ahová majd az imádságban meg szeretnénk érkezni. A zsoltáros bízik Istenben, mégis hosszú utat jár be. Előbb oltalmat kér, aztán oldalra pillant, a gonoszokra, istentelenekre, és kimondja, hogy semmi köze hozzájuk, még csak nem is beszél róluk. Ekkor tér vissza minden erejével Istenhez, akit örökrészének, kelyhének, sorsának nevez. Mintha fokról fokra átmelegedne, feléledne Isten közelségében, megfeledkezik nehézségeiről, tényleg elfelejt a gonoszokkal törődni, és marad számára Isten. Megnyílik az élet útja, amely egész hozzá vezet, az Isten oldalára, az Isten jobbjára. „Az élet útját mutatod nekem, örömmel töltesz el színed előtt, mindörökké…”

Mélyen emberi imádság, a szív legmélyéből szól. Onnan, ahol ismerjük a rettegést, a szorongást, a másiknál bujkáló, segítségét váró bizalmat, és ahol tudatában vagyunk igazi lehetőségeinknek. Reményünket, mint valami pányvát, a túlsó partra vetjük, aztán egy idő után át is érünk. A szívünkben talán már ott vagyunk – ahogy a zsoltáros mondja: „még éjszaka is a jóra int engem bensőm”. De oda kell még érni, a döntéseinkben, érzéseinkben, kapcsolatainkban.

A születő egyház Jézusban látta meg ezt a bizalmat és ezt a külső-belső utat. Már Péter apostol is erre a zsoltárra hivatkozik pünkösdi beszédében, később meg Pál használja egy mondatát Antióchiában (vö. ApCsel 2,25-28; 13,35). Jézus teste „nem látott romlást”, vagyis nem porladt el a sírban, őt nem tartották fogva a halál bilincsei, ő jutott el egész az Isten jobbjára, a dicsőség és felmagasztalás közösségébe.

„Az élet útját mutatod nekem”, ismételjük, s közben el-elgondolkodunk, merre is visz ez az út. A zsoltárost a félelemtől az emlékezésen át vitte a bizalomhoz. Különös módon a testében is megtapasztalta a megnyugvást, sőt a szívét is eltöltötte a másikkal való összetartozás öröme. A testünk nem csak igények és szükségletek vagy feszültségek forrása, hanem lelkünk érzékeny otthona. Jézus testi feltámadását valljuk. Hisszük és ismerjük azt az utat, amelyen ő ment végig először, ebből a földi életből a szenvedésen és halálon át a feltámadásig, a beteljesedett életig. Az élet útja nem kevesebbet, mint örök életet ígér, örök örvendezést.

És mégis, vagy éppen ezért, ennek az örökkévaló ígéretnek már ide is beragyog a fénye, ebbe a mostani életbe. Az élet útja lépésről lépésre nyílik meg, ahogy hitben és bizalomban járni tanulunk. Ebben a zsoltárban nincs szó parancsokról vagy törvényről, mint más bibliai szövegekben, ahol Isten törvényét megtartva járható az élet útja, vagy ahol széles út helyett a szűk ösvény visz az életre. Itt éppen az a különlegesség, hogy az élet, az örökrész, a bátran felemelt és fenékig ürített kehely mind közvetlenül Istentől van. Talán erre is a jó szenvedés: hogy a külső fogódzók és a bevezető tanulmányok helyett végre a lényegre nyissa szemünket, a kapcsolatra, azokra az értékekre, amelyekben igazán osztozni akarunk.

Ezen a vasárnapon többféle útról hallunk még. Az emmauszi tanítványokat Jézus kíséri el, a szentleckében pedig Péter int istenfélelemre „földi zarándoklásunk idején”. Nem tudom, meddig tart ez az út, csak azt, hogy hova. S hogy újra meg újra „befelé” is visz, hogy idekint legyen erőm lépni…(Martos Balázs)

___________________________

Az emmauszi tanítványok történetének van egy furcsa eleme, amin egyre gyakrabban elgondolkodom. A tanítványok beszámolójából kitűnik, hogy ők tökéletesen tisztában vannak a húsvéti történésekkel: az asszonyok híradásával az üres sírról és az angyalokról, Péter és János ezeket a tényeket megerősítő beszámolójával. Azt is mondhatnánk, hogy vasárnap délre már tudnak mindent, amiről az evangélisták beszámolnak, tisztában vannak a több tanú által megerősített eseményekkel. Mégsem hisznek. Hátat fordítanak Jeruzsálemnek, elindulnak napnyugat felé (vagyis: a fény felől a sötétségbe tartanak). Már-már panaszosan róják fel: „néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket”. Mindent tudnak húsvétról, és mégsem támadt húsvét a lelkükben.

Milyen nagy a távolság az ember tudata és a szíve között! Mennyivel egyszerűbb Istent az agyunk skatulyáiban elraktározni, mintsem szabad életáramlásában szemlélni, befogadni! Keresztényként mi mindannyian tudunk arról, hogy Jézus feltámadt – immár harmadik vasárnapja ezt a titkot ünnepeljük. Ugyanakkor újra és újra felhorgad a kérdés: elért-e már a szívünkig ez az örömhír? Ha nem, akkor könnyen előfordulhat, hogy Isten eleven kezdeményezése, spontán és kreatív cselekvése az emberek között és az emberekben inkább zavarkeltő tényezőnek fog tűnni a szemünkben. Ugyanis előállhat az a helyzet, hogy az élő (vagyis a lezárt, tárgyiasító és „halott” okoskodásainkat szüntelenül meghaladó) Úr nem azt teszi, amit mi elvárunk tőle; nem úgy mutatkozik meg, ahogyan szeretnénk. 

Ezzel el is érkeztünk a feltámadás utáni Jézus-jelenések egyik érdekes pontjához: miért van az, hogy a megszólítottak először nem ismerik fel a Mestert, s csak nagy nehezen fogják fel és fogadják el: valóban ő az. Nem pusztán arról van itt szó, hogy a halálból való visszatérés túl „fantasztikus”, elképzelhetetlen a számukra. Ahogyan az emmausziak példája is mutatja, elvileg tudnak a beállt rendkívüli helyzetről, de még így sem képesek legalább a lehetőségét megadni annak, hogy a mellettük haladó furcsa idegen maga Krisztus legyen. Amikor Isten „életre kel”, akkor nincs többé alávetve a gondolkodásunk, az elvárásaink szabályainak. Mi azonban továbbra is úgy akarjuk megtalálni az Urat, ahogyan mi keressük őt, rögzült előzetes elképzeléseink alapján, és nem úgy, ahogyan önmagában, a mi agyunk skatulyáitól függetlenül van. Ekkor áll elő az a helyzet, hogy mellettünk halad az úton, ám mi nem ismerjük fel őt.

Emmausz meghívás: akarjuk látni Isten igaz arcát, és akkor felismerhetjük őt, az Élőt, úgy, amint van!  (Török Csaba) 

 

Imádság

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.

 

___________________________________________________________________________________________________________

 

2020. április 19. – Húsvét 2. vasárnapja, az Isteni Irgalmasság vasárnapja

 

 

Húsvét második vasárnapjának ősi neve Fehérvasárnap, ami utal arra, hogy a húsvéti vigília-szertartáson megkereszteltek ekkor, az ünnep nyolcadának utolsó napján vetették le fehér ruhájukat, amelyet a vízbemerítés után öltöttek. II. János Pál pápa kezdeményezésére ezen a vasárnapon emlékezünk meg az Isteni Irgalmasságról is.

 

 

Kedves Testvérek!

Közösségi találkozásaink híján magán Szentmisét mutatok be
templomunkban, amelyet a hívekért ajánlok fel!
Lélekben összekapcsolódva Isten végtelen szeretetében bízva erősödjünk hitünkben!
Kérem használják a közmédia adta lehetőségeket Szentmise hallgatásra!
Lélekben együtt imádkozzunk!
Délben: Mennynek Királyné Asszonya, este 18.00: rózsafüzér, 20.00: harangszó, Úrangyala és Miatyánk a döntéshozó vezetőinkért egészségügyben és más területen értünk fáradozókért.

 

(Pásztor Pascal, plébános)
______________________

 

Evangélium Szent János Könyvéből(Jn 20,19-31)


Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
Ezek az Evangélium Igéi

 

_______________________________

 

Az Isteni Irgalmasság vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 20,19–31)
Amikor Szent II. János Pál pápa 2000-ben, a Nagy Jubileum évében bevezette az Isteni Irgalmasság vasárnapját, voltak, akik arra gondoltak, hogy ez a nap a látnok Fausztina nővér szentté avatása miatt valójában egy lengyel ünnep lesz. Az elmúlt húsz év történései azonban sok kételkedőt meggyőztek arról, hogy ez az ünnep nem csupán egy nép, sőt, nem is csak a Katolikus Egyház, hanem az egész emberiség számára fontos üzenetet hordoz. A szent lengyel pápa, aki átvezette az Egyházat a XXI. századba, ennek az új kornak a hajnalán Isten irgalmasságára bízta az emberiséget. „Mennyi lélek talált már vigaszt ebben az egyszerű fohászban, »Jézusom, bízom benned«, amelyet a gondviselés Fausztina nővér által adott nekünk” – mondta a Szentatya 2000. április 30-án, az Isteni Irgalmasság első vasárnapján.
2016-ban pedig, amely Ferenc pápa szándéka szerint az irgalmasság éve volt, az egész Egyház egy esztendőn át hálával csodálkozott rá arra a nagy kegyelemáradásra, amelyet ez a kezdeményezés hozott magával. Ekkor még elsősorban ünnepeltük az Isteni Irgalmasságot és elmélkedtünk róla, most, 2020-ban viszont, a jelenlegi drámai körülmények között kérleljük és esedezünk hozzá, hogy ne tekintse hitetlenségünket és bűneinket, hanem Szent Fia érdemeiért vegye le rólunk büntető kezét.
Ferenc pápa nemrégiben, az üres Szent Péter téren tartott beszédében rámutatott a tévutakon járó világszemléletünkre, miszerint „úgy gondoltuk, örökre egészségesek maradunk egy beteg világban”. Az egészség mítoszát kikezdte, és rámutatott sérülékenységünkre ez a szabad szemmel láthatatlan ellenség, amely arra készül, hogy megtizedelje az emberiséget. Később még hozzátette a pápa: „Erről a helyről, amely Péter sziklaszilárd hitét hirdeti, ezen az estén mindannyiótokat az Úrra szeretnélek bízni.”
Ez a vasárnap Isten irgalmasságáról szól. Ahogy annak idején Szent II. János Pál pápa, úgy most Ferenc pápa is Isten irgalmába ajánlott bennünket. Az Ószövetségben Dávid király is erre az irgalomra hagyatkozott, amikor nagy elbizakodottságában az Úr megbüntette őt. Prófétát küldött hozzá, aki lehetőséget adott neki, hogy válasszon három büntetés közül: éhínség, ellenség fegyvere vagy járvány pusztítson. Ő ez utóbbit választotta, mondván: „Inkább az Úr kezébe akarok esni, mivel az ő irgalma mérhetetlen” (2Sám 24,14).
Ma sokak számára rokonszenves Tamás apostol, aki az evangéliumi elbeszélés szerint egészen addig nem tudott hinni, amíg ő maga nem találkozott a feltámadott Krisztussal. Emiatt gyakran csak úgy emlegetik őt, mint „a hitetlen” Tamást. Amikor viszont találkozott az irgalmasság forrásával, és megtapinthatta a Feltámadott sebeit, a lelke mélyéig hatolt Jézus bátorító és újjáteremtő szava: „Ne légy hitetlen, hanem hívő!”
Ez a felhívás nemcsak neki, hanem az egész emberiségnek szól. Bárcsak vele és velünk, Jézus hűséges követőivel együtt minden ember így válaszolna a Feltámadottnak: „Én Uram, én Istenem!”

 

Ternyák Csaba egri érsek


______________________

 

Nem kérdezted még soha magadtól, miért jelent meg Jézus a Feltámadás után „sorozatban” tanítványainak? Nem lett volna elég, sőt hatásosabb, ha egyszerre összehívja őket, és mindenki szeme láttára kézzelfoghatóan bizonyítja: a megfeszített, az elítélt, a kigúnyolt, a halott visszajött és él, hogy hódolhassanak neki, és biztonságot nyerjenek, akik korábban kételkedtek? Nemde, anyja Mária, Fatimában, például, ezt tette? Még ateista újságírók is megtértek! Hittanosaim, de mások is, akik hitünkbe beavatást keresnek, gyakran kérdezik ezt tőlem.
Az egyszeri, a látványos show helyett azonban Jézus meghitt, személyes találkozások sorát nyújtja, s ezeket mindig a nyolcadik napra, vasárnapra, időzíti. Ezzel mintegy előkészíti a születő közösséget, hogy hétről-hétre a közösségben tapasztalja meg a Feltámadást. Azóta eltelt két évezred, és szinte minden században, még a nagy kételyek századaiban is, volt egy-egy szeretett tanú, aki teljesen egyéni, személyes tapasztalatot szerezhetett, mint egykor Mária Magdolna, vagy egy társával közösen, mint az emmauszi tanítványok. E rendkívüli nőket és férfiakat kortársaik misztikusoknak tekintették, és különös, szinte babonás tisztelet övezte és övezi őket. Mi azonban a tanítványok módjára tapasztalhatjuk meg Őt: belép és köszönt: Shalom. S megmutatja sebeit. Igaz, sokan nem ismerik fel őt. Van, aki nem is találkozik vele, mert bezárkózik, mert fél. Van aki, azért képtelen felismerni, mert nem képes együtt örvendeni másokkal, felszabadultan, mint a tíz azon az első húsvéton. Van, aki mint Tamás, lemarad a találkozásról. Hol volt Tamás azon az első vasárnapon? Soha nem tudjuk meg. De mindez még nem akadály. Ha igazán vágyakozol a találkozásra, Ő zárt ajtókon, falakon keresztül is eljön hozzád, és feltárja oldalát. Mégis, van egy sokkal, de sokkal egyszerűbb út. Talán épp azért kerüli el figyelmünket, mert túl egyszerű. A közösségben találkozhatsz vele, ( amely lélekben, most is együtt van) ott, ahol együtt vannak a tanítványok. S ennek van egy további előnye: megoszthatjátok most is sokféleképp örömötöket, kicserélhetitek a tapasztalatot. Mondjátok ezt el az otthon kételkedő Tamásoknak!

 

Kiss Ulrich SJ


_______________________

 

Keresztség és hit. Nem véletlen, hogy az ókeresztény időkben Húsvét szent éjszakáján történt a keresztelkedés. Emlékeztek ezáltal arra, hogy miként a zsidóság Pászkája, vagyis átvonulása úgy valósult meg, hogy Isten a víz által, a Vörös tenger megnyitása révén tette szabaddá a rabszolgaságban tengődő választott népet, úgy Krisztusban is a víz által, az ő szent oldalsebének megnyitása révén szabadulunk meg mi is. Mi a nagy átvonulás révén nem egy földi Egyiptomból, hanem az emberi létet megnyomorító félelmekből, önzésekből, bűnökből, rossz vonzalmakból és szokásokból szabadulunk meg. Ám a szabadság a hit által érkezik el hozzánk. Isten kivezeti a népét, de az első generációnak mégis a pusztában kell meghalnia, s csak az új, a hitetlenség és kétkedés bűnébe már nem beleesett nemzedék foglalhatja el az Ígéret Földjét. Ugyanígy a keresztvíz is a hit útjára indít meg, a hitben gyökereztet meg, mert csakis így nyerjük el azt az örökséget, amely felé elköteleződünk a keresztségben.
Irgalom és megbocsátás. Amikor Jézus először jelenik meg feltámadása után a tanítványok közösségének, s nem egyes személyeknek, akkor elgondolkodtató, hogy a békeköszöntés után mi az első gesztus, amit tesz. „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer.” Talán azt hihetnénk, hogy ebben a pillanatban az öröm, a megerősítés vagy éppenséggel a tanítás lenne a legfontosabb, ám Jézus nem így látja. A közösség legnagyobb kincseként a bocsánatot adja. A keresztfa az isteni igazságosság és irgalmasság hatalmas műve, misztériuma volt. A húsvéti beteljesedés is e kettőt ünnepli, emeli fel a kegyelmi, szentségi valóságba, ezért a közösség és a Feltámadott első találkozása a Szentlélek által embereken keresztül kegyelmi úton közvetített isteni irgalom ünnepléséről szól. Tudja Jézus jól, hogy halála előtt, az utolsó vacsorán mondott beszédében a legfontosabb a közösség számára a szeretet és az egység parancsa volt – feltámadásával azonban már a közösség mindannyiszori feltámadásának, új életre kelésének útját mutatja meg: ez pedig az irgalom és megbocsátás.
Hitetlenség és bizonyosság. Tamás alakja a kételkedő, megbizonyosodni akaró ember szimbólumává vált. Azonban magatartásában több van ennél. A hitnek mélységes útja, amely a szenvedésen és a halálon át (vagyis a sebhelyekkel való találkozás által) eljut az életre, az ősi, mindennél tömörebb és alapvető hitvallás-formulára: „Én Uram, én Istenem!” A bizonyosság új jelentést nyer itt. A látás helyét átveszi a hit szeme, az Aquinoi Szent Tamás által emlegetett „fides oculata”, a lelki szemekkel ellátott húsvéti hit. A hit, amelynek ez a definíciója a Zsidókhoz írt levélben: „A hit reményeink szilárd alapja és a nem látott dolgok igazolása.” (Zsid 11,1) Mintha csak a tamási tapasztalat köszönne vissza ebben a mondatban, felmutatva a minden tapasztalásnál, minden ismeretnél, minden tudásnál szilárdabb bizonyosságot, amely nem a testben, hanem a Feltámadottal való szívbéli találkozásban gyökerezik.
E három gondolat, e három elem forr egységbe Húsvét második vasárnapján. Az ember az elesettség, a hitetlenség állapotából a keresztségi kegyelem által megerősített, meggyökereztetett hit állapotába jut el. Ezen az úton tapasztalja meg Isten mindent felülmúló irgalmát, amely képessé teszi őt arra, hogy életét valóban a szeretetben és egységben élje le, ami megvalósíthatatlan az irgalmas lelkület és a megbocsátás készsége nélkül. Erre a misztériumra kapunk mindannyian meghívást, erre a húsvéti zarándoklatra kell, hogy lélekben meginduljunk, hiszen így fogunk találkozni a ma is élő, ma is jelenvaló és megszólító, Szentlelkét ránk lehelő és életünk bizonyosságával megajándékozó feltámadt Krisztussal.


_________________________________


Ahit a Szentlélek ajándéka!
Szent Pál írja: "Nem mondhatja senki: -Jézus az Úr-, hacsak a Szentlélek által nem" (1Kor 12,3). Csak ezt világosan látva értjük meg Húsvét második vasárnapja evangéliumában a Szentlélek átadásának központiságát. Nem pusztán a bűnbocsánati hatalomról van itt szó - hiszen Jézus azt már korábban átadta Péternek, majd az összes apostolnak, szinte ugyanazzal a formulával: "Amit föloldasz (illetve: föloldotok) a földön, a mennyben is föloldott lesz" (Mt 16,19 és 18,18).
A Szentlélek átadása a hit húsvéti távlatát jelenti már: a feltámadás Isten hatalmának, Krisztus dicsőségének jele - de a jel helyes olvasásához, értelmezéséhez már a Szentlélekre van szükség. Szent Ágoston több helyütt is foglalkozik ezzel a kérdéssel (ld. Tract. in Ioan. 74; De Gen. ad lit. lib. X, cap. 5; De Trin. lib. IV, cap. 20), s azt mondja, hogy a bűnbocsátó hatalmat az apostolok korábban ígéretként bírták, most azonban, a Húsvéti lélekleheléskor valóságosan birtokolják. Korábban is bírták a Szentlelket, de most már teljesebben - legteljesebben azonban Pünkösdkor, amikor nem csak egy kegyelmi adománnyal, a bűnbocsánattal, hanem gazdagságának egész teljességével árad ki a Lélek, Egyházat formálván. Így ez a Húsvéti elbeszélés egyfajta a Szentlélekben való előrehaladást jelöl, amelynek hatalmas nyitánya Krisztus megkeresztelkedése, a Szentlélek reá való leszállása volt. Az apostolok ezután fokozatosan léptek be a Lélek erőterébe. A mostani evangéliumi szakaszban a Lélek által a húsvéti hit és a bűnbocsánat hatalma tölti el őket - de ugyanakkor megnyílik az út Pünkösd felé is, hogy a húsvéti hitből élő közösség Egyházzá váljék a Szentlélekben.Ágoston ugyanakkor rámutat egy másik szempontra is (ld. Tract. in Ioan. 74.). A kettős lélekadás - Húsvétkor és Pünkösdkor - számára Krisztus kettős parancsával, az Isten- és emberszeretettel áll párhuzamban. Húsvétkor a Lélekben ismerik meg az apostolok a feltámadt Krisztust, a Lélek által tudják a feltámadásban meglátni az ő istenségét, dicsőségét - és csak így képesek őt igazán szeretni. Istent szeretni a keresztény ember számára annyit tesz, mint Krisztust, a keresztre feszítettet és feltámadottat szeretni. Aki pedig őt szereti, szereti az Atyát is. Ez a szeretet pedig csakis a Szentlélek kegyelméből lehetséges, hisz benne ismerjük fel Urunknak, Istenünknek a feltámadt Krisztust  s csak benne tudjuk kiáltani: "Abba, Atya!" Ez a forrása emberszeretetünknek.
Tamás, a kétkedő az, aki nincs ott, amikor a Lelket leheli Jézus a többiekre - és nem tud hinni. Az ő útja valószínűleg éppen ezért hosszabb a húsvéti hithez. Nagy vágya a testi érintésre a lélek gyöngeségének, hiányosságának a jele. A hitnek ő tapasztalati alapot akar - mert rá is áll az emmauszi tanítványokhoz intézett dorgálás: "ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek!" (Lk 24,25). A galatákhoz intézett páli intés - "amit lélekben kezdtetek, most testben akarjátok bevégezni?" (Gal 3,3) - átvitt értelemben itt is áll. A húsvéti hit az emberi lélek dolga és a Szentlélek kegyelme - bár Tamás kétkedő szavai szerint testben végezné be útját, tapintani akar, mégis lélekben jut el a célhoz. Leborulva megvallja: "Én Uram, én Istenem" (Jn 20,28). A Szentlélek már benne is él, megszületett húsvéti hite. De milyen boldogok azok, "akik nem láttak, és mégis hisznek" (Jn 20,29).
Isteni irgalmasság vasárnapjának evangéliuma tehát egyfajta sajátos utazás a Szentlélek kegyelmében, amely megadja a Feltámadás titkának megértését, a húsvéti hitet. Ennek a kegyelemnek az erejében nyerhetjük el a bűnbocsánatot az Egyházban - vagyis tapasztalhatjuk meg Isten irgalmasságát. A húsvéti hit sajátosan kötődik az isteni irgalmasság megtapasztalásához: a feltámadás ereje valójában az élet hatalma a halál fölött, az irgalomé a bűn fölött. Szítsuk hát fel magunkban a Szentlélek kegyelmét, hogy az ő éltető lehelete hasson át bennünket, s hitünket megerősítve, hitvallásunkat megszilárdítva belegyökereztessen bennünket a Megváltás középpontjába: Isten emberszerető irgalmasságába.

 

 

Imádság:


Irgalmas Istenünk! Igaz bűnbánattal és irántad való szeretettel valljuk meg bűneinket és kérjük tőled a bűneink bocsánatát. Te jó, igazságos és irgalmas vagy, és minden gonoszságunktól, vétkünktől megtisztítasz minket. Nagylelkűséged és hűséged leginkább abban nyilvánul meg, hogy lehetőséget adsz nekünk a felemelkedésre, a bűntől való megszabadulásra, a lelki megtisztulásra és újjászületésre. Valljuk, hogy szereteted erősebb bűneinknél. Segíts minket, hogy elforduljunk bűneiktől és elinduljunk az engedelmesség útján!
 

 

 

______________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

 

2020. április 12. – Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

 

 

 

 

„sebei szereztek gyógyulást”
Ezzel a gyógyító öt sebbel kívánok Kedves Mindnyájuknak
Kegyelemteljes és Áldott Húsvéti Ünnepet!

 

 

Kedves Testvérek!


Közösségi találkozásaink híján magán Szentmisét mutatok be
templomunkban, amelyet a hívekért ajánlok fel!
Lélekben összekapcsolódva Isten végtelen szeretetében bízva erősödjünk hitünkben!
Kérem használják a közmédia adta lehetőségeket Szentmise hallgatásra!
Lélekben együtt imádkozzunk!
Délben: Úrangyala, este 18.00: rózsafüzér, 20.00: harangszó, Úrangyala és Miatyánk a döntéshozó vezetőinkért egészségügyben és más területen értünk fáradozókért.

(Pásztor Pascal, plébános)

      

 

 

 

Evangélium Szent János Könyvéből
A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból. Jn 20,1-9
Ezek az Evangélium Igéi

 

A Feltámadás jelei – P. Szentmártoni Mihály SJ elmélkedése Húsvétvasárnapra

Húsvétvasárnap első olvasmányában Szent Péter bátor tanúságtételét olvassuk a Feltámadott Jézusról. Péter volt gyönge olyannyira, hogy megtagadta Jézust; Péter volt gyáva olyannyira, hogy bezárkózott a zsidóktól való félelmében; de Péter volt alázatos és engedelmes olyannyira, hogy elfogadta a rábízott küldetést, hogy hirdesse a népnek és tanúsítsa, hogy Jézus az, akit Isten az élők és holtak bírájául rendelt. Ez minden hívő keresztény küldetése.

A második olvasmányban Szent Pál a Kolosszeieknek írt levelében a hívek új életéről beszél, akik meghaltak Krisztussal, de fel is támadtak vele, ezért életük már az örökkévalóság új távlatában helyezkedik el. Minket is ez a hit ihlet és bátorít.

Húsvétvasárnap Evangéliuma elmondja Mária Magdolna találkozását a Feltámadt Jézussal, majd pedig Péterről és Jánosról hallunk, akik lélekszakadva futottak a sírhoz. Ők a feltámadás első tanúi. Sok szép dolgot megtudunk róluk, pl. hogy Mária Magdolna kitartóan kereste Jézust, Péter és János pedig vonakodás nélkül elindultak a sírhoz, hogy saját szemükkel bizonyosodjanak meg, arról, amit Mária Magdolna mondott nekik. Mégsem ők ennek az evangéliumi pillanatfelvételnek az igazi szereplői, hanem a Feltámadt Jézus. Jóllehet a feltámadás eseményének nem voltak szemtanúi, a Feltámadott Jézus szinte telehintette jelekkel azok útját, akik keresésére indultak. Otthagyta maga mögött az üres sírt, hogy abból olvassák ki az üzenetet, hogy Ő nem halott, hanem él; otthagyta az összehajtott kendőket, hogy abból következtessenek arra, hogy nem lopták el a testét, hanem Ő maga lépett ki a lezárt sírból; kertésznek álcázta magát Mária Magdolna közelében, hogy annak hangjából olvassa ki azt a boldogító valóságot, hogy Jézus gondol rá és név szerint ismeri őt. A későbbiekből megtudjuk majd azt is, hogy idegenként csatlakozott a két emmauszi tanítványhoz, hogy annak mondják el bánatukat, aki majd megvilágítja értelmüket, hogy rádöbbenjenek arra, hogy Jézus tovább megy velük az élet útján.

Jézus ma is így viselkedik. A világ, de a mi életünk is, tele van jelenlétének apró jeleivel, csak meg kell azokat látnunk. Ehhez pedig ugyanazokra az erényekre van szükségünk amelyeket megfigyelhetünk azoknál, akik elsőknek találkoztak a Feltámadt Jézussal: Mária Magdolna kitartó keresése, Péter és János készsége, hogy utánanézzenek a hírnek, azaz elmenjenek a sírhoz, János tiszta látása, amely képessé tette őt arra, hogy az összehajtott kendőből a feltámadásra következtessen. Folytathatjuk a gondolatmenetet és emlékezhetünk a két emmauszi tanítványra is, akik útközben Jézusról beszélgettek, vagyis szívük, lelkük Jézus után vágyódott. Minket is az imádságos összeszedettség visz mindig közelebb Istenhez.

Figyeljünk fel azonban azokra a magatartásokra is, amelyek útjában állhatnak annak, hogy felismerjük Istent a világban és életünkben.

Mária Magdolna nem azért ment kora hajnalban a sírhoz, hogy a Feltámadottal találkozzon, hanem, hogy elsirassa a Halottat. Erről maga tesz tanúságot, amikor úgy fogalmaz, hogy elvitték Jézus testét a sírból, és nem pedig azt mondja, hogy feltámadt az Úr, pedig Jézus ezt életében többször is előre megmondta. Aki csak a tragédiákat nézi az életben, az nem láthatja meg az élő Krisztust.

Gondolhatunk a két emmauszi tanítványra, akik menekültek Jeruzsálemből, a tragédiák városából, hogy kis falujukban találják meg ismét lelkük nyugalmát. De egyben a kereszttől is menekültek: aki menekül a kereszttől, nem találhatja meg Jézust.

A tanítványok félelmükben bezárkóztak: aki félelemben él, az nem láthatja meg az élő Jézust. Tamás durcásan elvetette társainak tanúságtételét, amikor lelkesen ismételgették, hogy látták az Urat. Aki elzárkózik az emberektől, nem találja meg az élő Jézust.

Mi sem vagyunk mentesek attól a kísértéstől, hogy Jézust, vagy lefordítva a mindennapi élet nyelvére: boldogságunkat téves irányban, rossz helyen, kizárólagosan az egészségben és az anyagi jólétben keressük, nem pedig Isten szent akaratában.

A húsvéti Evangélium boldogító üzenete az, hogy ha valaki őszintén keresi Istent, egész biztosan meg is találja Őt, mert akárcsak a Feltámadott Jézus, Isten is telehintette a világot jelenlétének számtalan jelével.

 

 

Imádság

Urunk, feltámadt Üdvözítőnk! Az élet utáni ösztön, az örök élet vágya, a feltámadás reménye erősen él bennünk. A mai napon az életet, a feltámadást ünnepeljük. A veled való találkozásokról szóló híradások és a húsvéti jelek erősítik a mi hitünket és bátorságot adnak ahhoz, hogy mi is feltámadásod hirdetői legyünk. Húsvét titka, a feltámadás titka megosztható. Olyan örömhír ez, amelyet nem zárhatunk szívünk mélyébe, hanem tovább kell adnunk másoknak, mindazoknak, akik az örök életre vágyakoznak. Segíts minket, hogy éljen bennünk a remény, hogy mi is találkozhatunk veled, a mi feltámadt Urunkkal! Segíts, hogy feltámadásod tanúi legyünk!

 

 

__________________________________________________________________

_____________________________________________________________________________________________________________________________________________________

VIRÁGVASÁRNAP - 2020. Április 5. "A" év

 

Kedves Testvérek!

Közösségi találkozásaink híján magán Szentmisét mutatok be templomunkban, amelyet a hívekért ajánlok fel!

Lélekben összekapcsolódva Isten végtelen szeretetében bízva erősödjünk hitünkben!

Kérem használják a közmédia adta lehetőségeket Szentmise hallgatásra!

 

Lélekben együtt imádkozzunk!

Délben: Úrangyala, este 18.00: rózsafüzér, 20.00: harangszó, Úrangyala és Miatyánk a döntéshozó vezetőinkért egészségügyben és más területen értünk fáradozókért.

Az Evangéliumon túl összeválogattam elmélkedéseket, hogy ma sem maradjunk lelkitáplálék nélkül!

(Pásztor Pascal, plébános)

 

 

Virágvasárnap Igeliturgia

 

Nagyhét - Segédanyag személyes és családi imához

 

Nagyhét - Családi-liturgia

 

Nagyheti Szertártások elektronikus elérhetőségei

 

 

__________________________________________________________________________________________________________

Nagyböjt 5. vasárnapja 2020. március 29. ("A" év)

 

 

Kedves Testvérek!

 

Közösségi találkozásaink híján magán Szentmisét mutatok be templomunkban, amelyet a hívekért ajánlok fel!

Lélekben összekapcsolódva Isten végtelen szeretetében bízva erősödjünk hitünkben!

Kérem használják a közmédia adta lehetőségeket Szentmise hallgatásra!

 

Lélekben együtt imádkozzunk!

Délben: Úrangyala, este 18.00: rózsafüzér, 20.00: harangszó, Úrangyala és Miatyánk a döntéshozó vezetőinkért egészségügyben és más területen értünk fáradozókért.

Az Evangéliumon túl összeválogattam elmélkedéseket, hogy ma sem maradjunk lelkitáplálék nélkül!

(Pásztor Pascal, plébános)

 


OLVASMÁNY Ezekiel próféta könyvéből
Belétek oltom lelkemet és életre keltek.

    Így szólt az Úr Ezekiel prófétához:
    ,,Jövendölj és így beszélj népemhez: Ezt mondja az Úr, az Isten: »Íme, kinyitom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek Izrael földjére. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem. Belétek oltom lelkemet és életre keltek. Letelepítelek titeket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam ezt, és végbe is vittem«'' – mondja az Úr.
Ez az Isten igéje.

                                                             ___________________________

    A babiloni fogság az ószövetségi nép számára olyan volt, mint a halál állapota. Hiányzott a szentély, az áldozat, az istentisztelet, s erőt vett rajtuk az elhagyatottság érzése. Ezért mutat rá a próféta Isten erejére, amely a halál állapotából is vissza tudja hozni az embert. A megbocsátás és a visszafogadás olyan, mint az új teremtés: Isten új lelket lehel beléjük, s újra az ő népének tudják magukat. A fogságból való szabadulás előképe a lelki megújulásnak, amit majd a Messiáshoz.

                                                            ____________________________

VÁLASZOS ZSOLTÁR 129, 1-2. 3-4ab. 4c-6. 7-8    1 D2 tónus.
Válasz: Az Úrnál az irgalom, * és bőséges a megváltás nála. 7. vers.

Előénekes: A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, * Istenem, hallgass a szómra.
Füled figyeljen fel * könyörgő szavamra.
Hívek: Az Úrnál az irgalom, * és bőséges a megváltás nála.

E: Ha számontartod a vétkeket, Uram, * Uram, ki az, aki előtted megállhat?
De nálad bocsánatot nyer a vétek, * ezért félve tisztelünk téged.
H: Az Úrnál az irgalom, * és bőséges a megváltás nála.

E: Tebenned remélek, Uram, * és igédben reménykedik lelkem.
Lelkem várja az Urat, * jobban, mint éji őr a hajnalt.
H: Az Úrnál az irgalom, * és bőséges a megváltás nála.

E: Jobban, mint éji őr a hajnalt, * várja az Urat Izrael.
Mert az Úrnál az irgalom, + és bőséges a megváltás nála, * ő váltja meg Izraelt minden bűnétől.

H: Az Úrnál az irgalom, * és bőséges a megváltás nála.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből
    Isten Lelke, aki Jézust feltámasztotta a halálból, bennetek lakik.

    Testvéreim! Aki test szerint él, nem lehet kedves Isten előtt. Ti azonban nem test, hanem lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nem lakik Krisztus Lelke, az nem Krisztusé.
    Ha Krisztus bennetek lakik, jóllehet a test a bűn miatt halott, a lélek a megigazulás következtében él. Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztust feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti a bennetek lakó Lelke által.
    Ez az Isten igéje.

                                                      ____________________________

    Az apostol a bűnös és a megigazult ember állapotát a testi és a lelki emberfogalmával fejezi ki. A testi emberföldi vágyainak uralma alatt áll, azért Isten nem találja benne kedvét. A hívő ember a keresztségben megkapta a Szentlelket, aki Krisztus feltámadásában is közreműködött. Ő alakít át bennünket lelki emberré. Testi gyöngeségeink megmaradnak, de a kegyelem győzedelmeskedik a kísértések felett, s így teljesíthetjük Isten akaratát.
                                                      _____________________________


EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS

    Jézus mondja: + ,,Én vagyok a feltámadás és az élet: * aki bennem hisz, nem hal meg örökre.'' Jn 11, 25a és 26 – 6. tónus.

+ EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
    Én vagyok a feltámadás és az élet.


    Abban az időben:
    Lázár beteg volt Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában. Ez a Mária kente meg az Urat mirhával, és törölte meg lábait a hajával. A beteg Lázár, az ő testvérük volt.
    A két leánytestvér megüzente Jézusnak:,,Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!'' Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: ,,Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.''

    Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, azután így szólt a tanítványokhoz: ,,Menjünk el ismét Judeába?''
A tanítványok ezt mondták neki: ,,Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és te megint odamégy?'' Jézus ezt felelte: ,,Nem tizenkét órája van a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik el, mert látja a világ világosságát. De aki éjszaka jár, elbotlik, mert hiányzik belőle a világosság.'' Ezt mondta, azután hozzátette: ,,Lázár, a mi barátunk elaludt. De én megyek és fölkeltem.'' A tanítványok így szóltak: ,,Uram, ha elaludt, akkor meggyógyul.''
    Jézus Lázár haláláról beszélt, ők azonban azt hitték, hogy az álomba merülésre gondol. Erre Jézus nyíltan megmondta nekik: ,,Lázár meghalt. És hogy nem voltam ott, örömömre szolgál miattatok, hogy higgyetek. Most azonban induljunk hozzá!''
Tamás, akinek Iker volt a mellékneve, így szólt tanítványtársaihoz: ,,Menjünk, és haljunk meg mi is vele együtt!''
    Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Betánia Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumra (fél óra járásnyira). Így sok zsidó jött Máriához és Mártához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
    Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: ,,Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.'' Jézus ezt felelte neki: ,,Testvéred fel fog támadni!'' Erre Márta így szólt: ,,Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.''
    Jézus folytatta: ,,Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?'' Márta ezt válaszolta neki: ,,Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!''
    E szavak után elment és hívta a testvérét, Máriát. Halkan odaszólt neki: ,,Megjött a Mester, és hív téged!'' Ennek hallatára ő rögtön fölkelt, és Jézushoz sietett. Jézus ugyanis még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott.

A zsidók pedig, akik Máriával együtt a házban voltak és vigasztalták őt, amikor látták, hogy Mária gyorsan fölkel és kimegy, utána siettek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy, hogy ott kisírja magát.
    Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, e szavakkal borult lábaihoz: ,,Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!''
    Mikor Jézus látta, hogy Mária sír, és hogy a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: ,,Hova temettétek?'' Azok így szóltak: ,Jöjj, Uram, és lásd!'' Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: ,,Nézzétek, mennyire szerette őt!'' Némelyek azonban így szóltak: ,,Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?''
Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: ,,Vegyétek el a követ!'' Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: ,,Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.'' Jézus ezt válaszolta neki: ,,Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!'' Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és így szólt: ,,Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldöttét engem!''
    E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: ,,Lázár, jöjj ki!'' A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: ,,Oldjátok fel, hogy járni tudjon!''
    A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták,. amit cselekedett.

Ezek az evangélium igéi.


                                                    ___________________________________

    János evangéliuma szerint az Ige azért lett emberré, hogy életet és világosságot hozzon. A világosság a témája az előző vasárnapi evangéliumnak is. A mai részletben Jézus úgy áll előttünk, mint a feltámadás és az élet, a halál legyőzője. De más hitbeli kérdések is felmerülnek. Jézus nem felel azonnal Lázár betegségére. Engedi, hogy a baj elhatalmasodjon, hogy majd Isten annál jobban megdicsőüljön. Amikor jelen van, először hitet követel. De azt is megmutatja, hogy együtt érez fájdalmainkkal. Megengedi a megpróbáltatást, mert az erényeket csak nehézségek között lehet gyakorolni.

                                                    ___________________________________

Az élet víze 

 

Íme, kinyitom sírjaitokat…

Az emberek képtelenek voltak felkészülni Jézus csodáira. Magukon kívül voltak a csodálkozástól, olvassuk (vö. Mk 7,37). Csak utólag, csak visszatekintve értették meg, hogy ezt kellett megtennie, így kellett beteljesítenie, hogy minden előre megíratott. Hogy Isten terve változhatatlan, hogy Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Hogy ő az örökké élő, ezért legnagyobb csodája is éppen az, hogy életre hív, újra, hatalmasan.

Utólag minden a feltámadásról tanúskodik. A meggyógyított emberek, a rendbe szedett kapcsolatok, a közösség számára újjászülető emberek, a tétova tanítványok futása és felbátorodása, most már látom, hogy mind egy irányba tart, a Lélek egyfelé vezet és repít, a végső találkozásba. Most még csak kopogtatom a jövő falait, és várom, mikor tárul fel a kapu, hogyan szabadulok ki sírhelyemről.

A fénylő Újszövetség, Jézus hittel vallott feltámadása, illetve még előbb Lázár feltámasztása – mindennek fényében mindaz, amit a próféták megírtak, előíze, sőt szinte már előzménye a végső, nagy feltámadásnak. Az eredeti, sejtelmes és homályos értelem, amit ember megsejthetett az Isten terveiből, csak találgatás és árnyék. Értelme leginkább, hogy odaálljunk mi is, ahol őseink álltak, lássuk a világot úgy is, ahogy ők, tekinthessünk velük egy irányba úgy, ahogy a Lélek akkor látásra és szólásra indította őket.

Mit látott Ezekiel, miről jövendölt, amikor szavait tekercsre írta? Könyvének 37. fejezete, amelyet a nagyböjti vasárnap olvasunk, kiszáradt csontmezőt, majd meg felnyíló sírokat említ. Ez is, az is, hangsúlyosan a nép újraéledését, új életét várja és reméli. A kiszáradt csontmező csatában lemészárolt hadat, a sírok felpattanó zárjai a rabság végét jövendölik. Isten szeretett népét szólongatja: „Íme, kinyitom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek Izrael földjére. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem.” „Én népem”, vagyis Isten népe, amellyel szövetséget kötött, amelyet önmagának kiválasztott és lefoglalt, amelyet megszégyenít, megbüntet, de meg nem tagad, soha nem hagy el. „Én népem”, amelyet fájdalmasan szólongat, mert elhagyta és megtagadta és meggyalázta és hálátlanul bánt vele – és mégis az övé, és mindig úgy cselekszik vele, ahogy akkor, „ifjúsága napjaiban” (vö. Oz 2,17; 11,1). Az ígéret e szavai a fogságból való megszabadításra emlékeztetnek, Egyiptomból és Babilonból és mindenféle következő és jelenvaló fogságból, amelyek olyan félelmetesen zárnak be – akár egy életre. Ez az ígéret visszaadja az ígéret földjének távlatát, amelyet előbb „tejjel és mézzel folyó” Kánaánnak, majd meg „otthonnak” és „örök hazának” hív a hívő és minden ember.

Utólag, Jézus feltámadásának végső nagy jelétől és az örök élet ígéretétől visszanézve a sírok megnyitása a végső feltámadás ígérete. Már a rabbinikus zsidóság is erre gondolt, a végső nagy napra, az igazak feltámadására, amikor ezeket a sorokat olvasta. De hol is kezdődne máshol, hogyan is kezdődne másként az a végső nagy nap, ha nem éppen itt, ahol ezerarcú fogságot szenvedünk, ahol olyan sokféle sírba zárkózunk, ahol magunk se merjük megnyitni a jövő kapuját még akkor sem, amikor megtehetnénk…!? Talán a próféta kiáltása, talán Jézusnak, az Emberfiának kopogtatása, talán a feltámadás reggelének legendákban leírt, mégis iszonyúan valóságos földrengése, vagy egyszerűen valakinek a jelenléte, aki bátran, meg nem bántan és meg nem bántva szeret bennünket – és mindez együtt az, ami arra ösztönöz, hogy magunk is sarkig tárjuk a kaput, és beengedjük az új élet hajnalsugarát!

„Belétek oltom lelkemet, és életre keltek.” – ígéri Isten. Ez a csoda most is történik. A hitünkben, a szeretetünkben, a tetteinkben érik, és vele érünk mi is Isten csodájának teljes befogadására.

Martos Balázs

                                                    ______________________________

Tanítóhivatali nézőpont

Katolikus Egyház Katekizmusa

A halottak föltámadását Isten fokozatosan nyilatkoztatta ki népének. A halottak testi föltámadásába vetett remény úgy bontakozott ki, mint az egész ember, a lélek és a test Teremtőjébe, Istenbe vetett hit logikus következménye. Az égnek és a földnek Teremtője ugyanaz, mint aki hűségesen tartja az Ábrahámmal és utódaival kötött Szövetségét. A föltámadás hite ebben a kettős távlatban kezdett megmutatkozni. A Makkabeus vértanúk megkínoztatásuk közepette vallották:"A világ Királya minket, akik az Ő törvényeiért halunk meg, föl fog támasztani az élet örök föltámadására" (2Mak 7,9). "Jobb nekünk, akiket emberek halálra adnak, várni Istentől a reményt, hogy újra életre támaszt minket" (7,14).

  -A farizeusok és az Úr sok kortársa várta a föltámadást. Jézus a föltámadást határozottan tanítja. Aszadduceusoknak, akiktagadják, ígyválaszol: "Nem azért tévedtek-e, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát?" (Mk12,24). A föltámadás hite abba az Istenbevetett hitre támaszkodik, aki "nem a holtakIstene, hanem az élőké" (Mk 12,27). Sőt: Jézus a föltámadásba vetett hitet összekapcsolja saját személyével: "Én vagyok a föltámadás és az élet" (Jn 11,25). Maga Jézus fogja föltámasztani az utolsó napon azokat, akik Benne hittek, s akik ették az Ő testét és itták az Ő vérét. Ennek már most jelét és zálogát adja azzal, hogy néhány halottnak visszaadja az életet, így jövendölvén a föltámadását, bár az más létrendbe tartozik. Erről a teljesen egyedülálló eseményről úgybeszél,mint Jónásjeléről, mintaTemplom jeléről: megjövendöli föltámadását a megölése utáni harmadnapon.

      -Krisztus tanújának lenni nem más, mint "az ő föltámadása tanújának lenni" (ApCsel 1,22), miután ettekés ittak "vele együtt föltámadása után" (10,41). A föltámadás keresztény reményét teljesen megpecsételik a föltámadt Krisztussal történt találkozások. Föl fogunk támadni, mint Ő, Ővele és Őáltala.996A föltámadás keresztény hite kezdettől fogva értetlenségekkel és ellenkezésekkel találkozott. "Egyetlen dologban sem mondanak ellent a keresztény hitnek oly hevesen, konokul, minden erővel, perlekedve, mint a test föltámadásának." Azt általában elfogadják az emberek, hogy az emberi személy élete a halál után szellemi módon folytatódik. De hogyan lehet azt elhinni, hogy ez az oly nyilvánvalóan halandó test képes lesz föltámadni az örök életre?2603Az evangélisták Krisztus nyilvános működésének idejéből két imádságát szó szerint följegyezték. Mindkettő hálaadással kezdődik. Az elsőben Jézus megvallja az Atyát, elismeri és áldja Őt azért, mert az Ország misztériumait elrejtette azok elől, akik bölcsnekgondoltákmagukatéskinyilatkoztattaazegészen"kicsinyeknek" (a boldogságok szegényeinek). Az "Igen, Atyám!" megindultsága szíve bensőjét fejezi ki, ragaszkodását az Atya "tetszéséhez"; s ez mintegy visszhangja Anyja "Fiat"-jának a fogantatáskor, és mintegy előrevetítése annak, amit Ő maga fog mondani az Atyának az agóniában. Jézus egész imádsága nem más, mint emberi szívének szeretettel teljes ragaszkodása "az Atya akaratának misztériumához".2604A másik imádságot, mely Lázár föltámasztása előtt hangzott el, Szent János jegyezte föl. A hálaadás megelőzi az eseményt: "Atyám, hálátadok neked, mert meghallgattál", ami magában foglalja, hogy az Atya mindig meghallgatja kérését; és Jézus azonnal hozzáfűzi: "Én ugyan tudtam, hogy mindig meghallgatsz engem", ami magában foglalja, hogy Jézus a maga részéről folyamatosan kér. Így Jézus hálaadástól vezérelt imádsága kinyilatkoztatja nekünk, hogyan kell kérnünk: még mielőtt az ajándékot megkapná, Jézus azonosul Istennel, aki ajándékoz és aki adományaiban Önmagát ajándékozza. Az Adományozó értékesebb, mint az ígért adomány. Ő a "Kincs", és Fiának szíve Benne van. Az ajándék "hozzá" adatik.Jézus "papi imájának" az üdvösség rendjében egyedülálló helye van. Erről az első szakasz végén fogunk elmélkedni. Ez föltárja Főpapunk mindig aktuális imádságát, s ugyanakkor magában foglalja azt, amire minket tanít az Atyához szóló imádságunkban, amit a második szakaszban fogunk magyarázni.

 

                                                               ____________________________


Egyetemes könyörgések Nagyböjt 5. vasárnapjára

Pap:    Imádkozzunk, testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztushoz, aki Lázár feltámasztásával megmutatta, hogy ő a Feltámadás és az Élet!

Lektor:
    1.    Hogy Egyházad szentségei által minél többen életre támadjanak a lelki halálból!
        Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!

    2.    Hogy az élet szolgálatában a népek összefogjanak a háborúk, a járványok és az éhínség leküzdésére!
        Hívek: Kérünk téged . . .

    3.    Hogy mindnyájan erőt és bátorítást nyerjünk a feltámadás hitéből!
        Hívek: Kérünk téged . . .

    4.    Hogy betegeink időben részesüljenek Jézus vigasztalásában és szentségeinek kegyelmében!
        Hívek: Kérünk téged . . .

    5.    Hogy Jézus szavai erősítsenek meg bennünket, amikor szeretteinket gyászoljuk!
        Hívek: Kérünk téged . . .

Pap:    Mennyei Atyánk! Te szent Fiadat az élet és a halál Urává tetted. Segíts kegyelmeddel, hogy a lelki halálból mindig fel tudjunk támadni, és földi életünk után részünk legyen az örök életben. Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek:    Ámen.

 

 

Senki sem menekülhet meg önmagában - Ferenc pápa rendkívüli Urbi et Orbi áldása a járvány idején

 

 

 

 

Nagyböjt 4. vasárnapja 2020. március 22.

 

Kedves Testvérek!

Közösségi találkozásaink híján magán Szentmisét mutatok be templomunkban, amelyet a hívekért ajánlok fel!

Lélekben összekapcsolódva Isten végtelen szeretetében bízva erősödjünk hitünkben!

Kérem használják a közmédia adta lehetőségeket Szentmise hallgatásra!

 

Lélekben együtt imádkozzunk!

Délben: Úrangyala, este 18.00: rózsafüzér, 20.00: harangszó, Úrangyala és Miatyánk a döntéshozó vezetőinkért egészségügyben és más területen értünk fáradozókért.

Az Evangéliumon túl összeválogattam elmélkedéseket, hogy ma sem maradjunk lelkitáplálék nélkül!

(Pásztor Pascal, plébános)


 

Evangélium Szent János Könyvéből (Jn 9,1. 6-9. 13-17. 34-38)

Abban az időben Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Siloe annyit jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott. A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták, hogy: „Ez az!” Mások pedig: „Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette: „Én vagyok az.” Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni. Ezt válaszolta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok.” A farizeusok közül egyesek megjegyezték: „Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azonban így szóltak: „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás támadt köztük. Azután újból faggatni kezdték a vakot: „Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?” Ő azt felelte: „Hogy próféta!” A zsidók ezt felelték neki: „Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?” És kitaszították őt.
Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte.
Azután Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.” Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”

 


Elmélkedés:

Nagyböjti látomás

Van egy nagyböjti látomásom. Egy templomot látok magam előtt. Nem figyelem, hogy egyszerű vagy gazdagon díszített-e az épület belseje, csupán azt látom, hogy tele van emberekkel. Gyermekekkel és fiatalokkal, felnőttekkel és idősekkel. Gazdagokkal és szegényekkel, okosakkal és kevésbé tanultakkal, egészségesekkel és betegekkel. De mindenki meg van kötözve, a kezeken láncok és bilincsek. Az emberek nézik kezükön a láncokat, de nem próbálja senki dühödten letépni, lerázni magáról, mert tudja, hogy hiábavaló volna erőlködése. Nem beletörődéssel nézik a láncokat, hanem várakozással és reménnyel, mint akik ígéretet kaptak és tudnak türelmesen várni. Aztán megjelenik valaki elől, ragyogó fehér ruhában és megszólal. Ekkor mindenki felé fordul. Hangja egyszerű, de mégis van benne egy kis ünnepélyesség. A hang ismerősen cseng mindenkinek, s mintha azt is már hallották volna, amit mond, mert üzenete is ismerősen cseng. Hangjában nincs semmi fenyegetés. Szelíden mondja: Tartsatok bűnbánatot és térjetek meg! És ez a szelíd hang igaz bűnbánatot ébreszt az emberek szívében, s lehullanak a láncok a kezekről. Ez a látomás talán a mostani szentmisén jelenlévőkről szól, vagy más plébániai közösségekről, de az is lehet, hogy az egész Egyházról. Mindannyiunknak szüksége van a bűnbánatra és a megtérésre! Szükségünk van a lelki megtisztulásra! Szükségünk van a hit ajándékára! Szükségünk van arra, hogy megnyíljon a szemünk! Szükségünk van rá, hogy Jézus felnyissa szemünket, ahogyan felnyitotta annak a vaknak, akiről a mai evangéliumban olvasunk. A történet meglehetősen mozgalmas. Van itt minden: gyógyítás, hitvita, kiátkozás, hitvallás, felszólítás a bűnbánatra. Az evangéliumokban sok mozgalmas történetet olvasunk, a Jézus körüli események, a vele való találkozások ilyen jellegűek. De itt most még a szokásosnál is több fordulatot hoz az események előrehaladta. A történet egy szokásos gyógyító csodaként indul. Az Úr találkozik egy beteggel, egy olyan emberrel, aki születésétől fogva vak. A betegség tehát rendkívül komoly. Jézus korábbi csodáit ismerve szinte előre látjuk, hogy most egy fohász következik az Atyához, aztán egy érintés és a vak rögtön látni fog. Jézus azonban nem siet ennyire. A gyógyítás folyamatába beiktat egy tisztulási szertartást. Ezzel meg is értjük mindjárt, hogy miért volt szükség a vak szemének sárral való megkenésére. Jézus érzékelteti, hogy a gyógyulás tőle jön, de a tisztulásért az embernek is tennie kell valamit, meg kell mosakodni. Vannak olyan időszakok az életünkben, amikor nem látjuk annak értelmét. Céltalanok vagyunk, haszontalannak érezzük magunkat. Változtatni szeretnénk, de nem érzünk hozzá elegendő erőt. A vakon születettnek az egész élete ilyen volt. Mire jó az ő élete? Kolduljon élete végéig? Ebből a céltalanságból húzza ki, emeli ki őt Jézus. Életének új értelme nem csak abban van, hogy mostantól majd tud dolgozni és valami hasznosat tenni, hanem abban is, hogy küldötté, tanúságtevővé válik. Elmondja az embereknek, hogy hisz Jézusban, az ő gyógyítójában, hisz abban, hogy ő az Isten Fia. Miért olvassuk éppen nagyböjtben ezt a történetet? Jézus minden emberrel azt akarja tenni, amit a vakkal tett. Szeretne minket kigyógyítani a hitetlenségből, a kételkedésből, az aggodalmaskodásból. Szeretne minket megszabadítani testi és lelki hiányainktól. Szeretne minket megtisztítani a bűntől. Szeretne minket megajándékozni a lelki tisztasággal. Szeretne minket elvezetni egy új életre, egy boldogabb, szentebb, teljesebb életre. Szeretne minket megajándékozni a hittel és a hit szerinti látásmóddal. A nagyböjti látomást, amiről az elején beszéltem, Jézus tudja beteljesíteni. Ő szabadít meg a bűntől, ami megbilincsel minket és ő

adja nekünk a hitet.
© Horváth István Sándor

 

 

Imádság:

Uram, Jézus! A hit szilárd alap, amelyre egész életemet felépíthetem. Az első lépés a hit útján az ismeretlenbe, a bizonytalanba való belépés. A bizonytalan lépések után megérkezek hozzád, Uram, aki csodát tehetsz velem, s ettől kezdve megszűnik bennem mindenféle bizonytalanságom és aggodalmam. Segíts engem, hogy ki tudjak lépni bűnös életem sötétségéből, kételkedéseim és aggodalmaim homályából és eljussak a te kegyelmed világosságára! Adj nekem bátorságot elindulni a hit útján, Isten titkainak útján! Hittel és bizalommal fordulok hozzád: adj meg mindent, ami üdvösségemre szolgál! Köszönettel és hálával tartozok neked azért, mert segítesz, hogy eljussak az üdvösségre.

________________________________

Egy körülmény különösen is megnehezítette a nyárontörtént dunai hajókatasztrófa mentési munkáit. A vízhatalmas sodrásán kívül arról is beszámoltak a búvárok,hogy sötét van. Nem szürkület, ami megtöri a fényt, hanemsűrű és áthatolhatatlan sötétség honol odalent. Alig merülnek le a vízszint alá hatvan-nyolcvan centimétert, máris el-vész minden. A mi szép kék Dunánkban fél méter mélyenvaksötét van. Ilyen viszonyok között létezni sem lehet,nemhogy dolgozni. Ez a körülmény is lehetetlenné tette amentést.E sorok születésének napjaiban is figyelemmel kell lenni aközlekedőknek a látótávolságra, mely párás, ködös időbenalaposan csökken. Személykocsik esetében ez a távolság nelegyen kevesebb nyolcvan-száz méternél, míg a repülőgépekközlekedéséhez, a föl- és leszálláshoz nyolcszáz-ezer méterszükséges. Tejfölsűrűségű ködben senki nem érzi magát biztonságban. Ez a bizonytalanság nyomja rá a bélyegét azokra az embertársainkra, akik vakon születtek. Akik számárasem a színek, sem az árnyalatok nem mondanak semmit. Afizikai rend szerint ők az örök sötétségben élnek. Sötétben,de nem világtalanságban. Az ő észlelő rendszerük ugyanjobb és kifinomultabb, mint az átlagemberé – tapintásuk éshallásuk sokkal érzékenyebb –, de a vizuális kincsek ajándékaiban nincs részük.

Jézus megpillantja ezt a vakon született embert. Mindjárt jön is az „okos” kérdés, mert itt valami rendellenesség lát-ható, tehát ennek oka van. A szülők a hibásak. Olyan adok-kapok alapon, az Istent kizárva a képből. Istent, aki nem büntet, akitől távol áll a gyűlölködés és a harag, mert „Istentetteinek kell megnyilvánulnia benne” (Jn 9,3b). Félreértés ne essék – mondaná az Úr –, én nem azért jöttem, hogy keseregjek a rövid látótávolság meg a síkos autópálya miatt. Vagy felszárítom a ködöt, vagy megtanulunk ilyen körülmények között vezetni. Esetleg ücsörögj otthon, és „várj, míg felkel majd a nap”. Jézus küldetése másról szól. Ő nem világítani jött el közénk – ahogy a feltámadása sem pusztán egy mozzanat a történelemben –, hanem Ő maga a világosság. Ő nem a villamos hálózat, nem a kapcsoló és még csak nem is a fényt adó izzó. Jézus maga az egész, a teljesség, a fény. A vakon született embernek úgy adja meg a látást, hogy az azember valami gyökeresen újat kap. Amije eddig soha nem volt, mostantól van. Valóságos reveláció jön létre, mintha lepelhullna le az életéről – nem csak a szemeiről.A farizeusok kérdőre vonták a meggyógyult embert. Több alkalommal is elő kell adnia a történetet. Mintha csak egyrendőri kihallgatáson lennénk, hátha egy részletbe belekapaszkodva csőbe húzhatják. És valóban, a csapda létezik ésnagyon szimpla: a szombat törvényének áthágása. Jézus, akiegy az Atyával, aki maga a Jó Pásztor (Jn 10,14), ne tennétúl magát a tórai törvényen? Õ azért jött, hogy akik nemlátnak, lássanak (Jn 9,39). Az Ő fényét a húsvéti sírból kiáradó ragyogás adja meg.

Várnai Pétercímzetes prépost

 

A pápa imádkozik az orvosokért és ápolókért, akik életük feláldozásával szolgálnak

Tegnap egy bergamói paptól kaptam üzenetet, aki imát kért Bergamo, Treviglio, Brescia és Cremona orvosaiért. Erejük megfeszítésével dolgoznak ők és életük feláldozásával segítik a betegeket. Imádkozzunk a hatóságokért, akiknek nem könnyű most a helyzetet kezelni és sokszor meg nem értéstől szenvednek. Az orvosok és a kórházi személyzet legyenek minket segítő oszlopok, hogy előbbre lépjünk és védelmezzenek meg bennünket ebben a válságban” –hangzott Ferenc pápa bevezető imája, mellyel megfogalmazta péntek reggeli szentmiséje szándékát.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

 

Egy régi gyermekkori hazaszólító dal

Térj vissza az Úrhoz, a te Istenedhez” – üzente a napi olvasmányban Ozeás próféta (Oz 14, 2-10) és ez a sor Ferenc pápában gyermekkora személyes emlékeit idézte fel. 75 évvel ezelőtt a Buenos Aires-i családok szívesen hallgatták Carlo Buti dalát, akivel együtt énekelték: „Térj vissza apádhoz, énekel még neked altatódalt”. Térj vissza! –folytatta a pápa –, de aki téged hazahív, az Isten! Az Isten a te papád, nem egy ítélőbíró. Ferenc pápában az ének a „tékozló fiú” történetét idézte fel a Lukács evangélium 15. fejezetéből. Ennek a fiúnak az atyja már messziről észrevette fia hazatérését, mert hazavárta. Felment sokszor a teraszra napközben és így teltek a napok, hónapok, talán évek is. Messziről meglátta, amint a fiú visszatért az atyjához. Ez most nekünk a nagyböjti időben Isten gyengédségéről beszél, amikor önmagunkban mélyedünk és emlékezünk a visszatérésre az atyához. Ellenkezéseinkre az Isten ezt válaszolja: „Térj vissza, én meggyógyítalak hűtlenségedből, mert a haragom már elmúlt”. Isten gyengédsége meggyógyítja sebeinket.

 

Nagyböjt mindig a szív megtérésére irányul

A hazatérés az atya ölelését jelent, elég csak Izajás jövendölésére gondolni: Ha bűneid olyan csúnyák voltak, mint a skarlát, én olyan fehérré teszem, mint a hó – idézte a pápa szabadon Izajás prófétát. Ő képes arra, hogy átalakítsa a szívünket, de nekünk adja az első lépést, a visszatérést. Nagyböjt mindig a szív megtérésére irányul, mely keresztény szokás szerint a gyónás szentségében ölt testet. Nekünk pedig rendeznünk kell a számlát, jobban mondva engedjük, hogy Isten fehérré tegyen minket.             


 

Mély bűnbánat és a lelkünk olyan lesz, mint a hó              

A pápa sokak szándékára utalt, akik Húsvétra készülve elvégzik szentgyónásukat. Többen jelzik azonban most, hogyan lehet gyóntatópapot találni, hiszen nem szabad elhagyni az otthont. A pápa válaszként a katekizmusra utalt, mely nagyon világosan jelzi, hogyha a hívő nem tud papot találni, akkor szóljon az Istenhez, az Atyjához és neki mondj el az igazságot: Uram, ezeket a bűnöket követtem el… és bocsáss meg nekem. Egész szíveddel kérd a megbocsátását a bánatimával és ígérd meg neki, hogy később gyónni is fogsz, de most adja meg a megbocsátást. Azonnal Isten kegyelmébe térsz. A katekizmus tanítja, hogy te magad eléred őt, Isten megbocsátását, ha éppen nincs kéznél pap. Itt a kellő és alkalmas idő. Mély bűnbánat és a lelkünk olyan lesz, mint a hó. Szép dolog lenne, ha a szívekben visszhangozna a hazatérés dala az atyához, aki vár minket és ünnepet tart nekünk – fejezte be homíliáját Ferenc pápa.

 

Imádás és szentségi áldás

Ez alkalommal is rövid szentségimádással, majd szentségi áldással fejezte a szentmisét. A monstrancia előtt a pápa így imádkozott: „Lábaidhoz borulok, ó Jézusom és neked adom szívem bűnbánatát, mely elsüllyed saját ürességében és elmerül a te szent jelenlétedben. Imádlak téged szereteted szentségében, szeretnélek befogadni szegényes

hajlékomba, amit neked ajánl fel a szívem. A szentáldozás boldogságára várva lélekben kívánlak befogadni téged. Jöjj el hozzám, Jézusom, hogy én hozzád mehessek! Szereteted lobbantsa lángra egész mindenem, életre és halálra, hiszek benned, remélek benned, szeretlek téged”.

____________________________________

 

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége

felhívása és nyilatkozata

Felhívás

A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöksége felhívja tagjait - és minden jószándékú embert, aki ehhez csatlakozik - hogy minden este 20.00-kor mondjanak el Miatyánkot az Operatív Törzs vezetőiért, tagjaiért és mindazokért, akik a járvány ellen önfeláldozóan küzdenek.

 

Nyilatkozat

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) hálásan köszöni az Operatív Törzs vezetőinek, tagjainak, a járvány elleni védekezésben résztvevőknek - az egészségügyben dolgozóktól a rendfenntartókig mindenkinek - lelkiismeretes, önfeláldozó munkáját és további hitet, erőt, egészséget, kitartást kíván nekik a hosszú küzdelemben. A KÉSZ - Magyarország legnagyobb keresztény civil szervezete - minden tagja a maga szintjén részt vesz a védekezésben, de ezen felül arra kér minden állampolgárt, hogy esténként 20.00-kor, az egészségügyi dolgozókat köszöntő, Olaszország után nálunk is terjedő taps kezdete előtt, velük együtt mondjon el egy Miatyánkot az első vonalban és a háttérben küzdőkért.