Napi evangélium

Felhasználók

Oldalainkat 8 vendég és 0 tag böngészi

Hirdetés

Nagyböjt 4. vasárnapja 2020. március 22.

 

Kedves Testvérek!

Közösségi találkozásaink híján magán Szentmisét mutatok be templomunkban, amelyet a hívekért ajánlok fel!

Lélekben összekapcsolódva Isten végtelen szeretetében bízva erősödjünk hitünkben!

Kérem használják a közmédia adta lehetőségeket Szentmise hallgatásra!

 

Lélekben együtt imádkozzunk!

Délben: Úrangyala, este 18.00: rózsafüzér, 20.00: harangszó, Úrangyala és Miatyánk a döntéshozó vezetőinkért egészségügyben és más területen értünk fáradozókért.

Az Evangéliumon túl összeválogattam elmélkedéseket, hogy ma sem maradjunk lelkitáplálék nélkül!

(Pásztor Pascal, plébános)


 

Evangélium Szent János Könyvéből (Jn 9,1. 6-9. 13-17. 34-38)

Abban az időben Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Siloe annyit jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott. A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták, hogy: „Ez az!” Mások pedig: „Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette: „Én vagyok az.” Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni. Ezt válaszolta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok.” A farizeusok közül egyesek megjegyezték: „Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azonban így szóltak: „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás támadt köztük. Azután újból faggatni kezdték a vakot: „Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?” Ő azt felelte: „Hogy próféta!” A zsidók ezt felelték neki: „Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?” És kitaszították őt.
Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte.
Azután Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.” Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”

 


Elmélkedés:

Nagyböjti látomás

Van egy nagyböjti látomásom. Egy templomot látok magam előtt. Nem figyelem, hogy egyszerű vagy gazdagon díszített-e az épület belseje, csupán azt látom, hogy tele van emberekkel. Gyermekekkel és fiatalokkal, felnőttekkel és idősekkel. Gazdagokkal és szegényekkel, okosakkal és kevésbé tanultakkal, egészségesekkel és betegekkel. De mindenki meg van kötözve, a kezeken láncok és bilincsek. Az emberek nézik kezükön a láncokat, de nem próbálja senki dühödten letépni, lerázni magáról, mert tudja, hogy hiábavaló volna erőlködése. Nem beletörődéssel nézik a láncokat, hanem várakozással és reménnyel, mint akik ígéretet kaptak és tudnak türelmesen várni. Aztán megjelenik valaki elől, ragyogó fehér ruhában és megszólal. Ekkor mindenki felé fordul. Hangja egyszerű, de mégis van benne egy kis ünnepélyesség. A hang ismerősen cseng mindenkinek, s mintha azt is már hallották volna, amit mond, mert üzenete is ismerősen cseng. Hangjában nincs semmi fenyegetés. Szelíden mondja: Tartsatok bűnbánatot és térjetek meg! És ez a szelíd hang igaz bűnbánatot ébreszt az emberek szívében, s lehullanak a láncok a kezekről. Ez a látomás talán a mostani szentmisén jelenlévőkről szól, vagy más plébániai közösségekről, de az is lehet, hogy az egész Egyházról. Mindannyiunknak szüksége van a bűnbánatra és a megtérésre! Szükségünk van a lelki megtisztulásra! Szükségünk van a hit ajándékára! Szükségünk van arra, hogy megnyíljon a szemünk! Szükségünk van rá, hogy Jézus felnyissa szemünket, ahogyan felnyitotta annak a vaknak, akiről a mai evangéliumban olvasunk. A történet meglehetősen mozgalmas. Van itt minden: gyógyítás, hitvita, kiátkozás, hitvallás, felszólítás a bűnbánatra. Az evangéliumokban sok mozgalmas történetet olvasunk, a Jézus körüli események, a vele való találkozások ilyen jellegűek. De itt most még a szokásosnál is több fordulatot hoz az események előrehaladta. A történet egy szokásos gyógyító csodaként indul. Az Úr találkozik egy beteggel, egy olyan emberrel, aki születésétől fogva vak. A betegség tehát rendkívül komoly. Jézus korábbi csodáit ismerve szinte előre látjuk, hogy most egy fohász következik az Atyához, aztán egy érintés és a vak rögtön látni fog. Jézus azonban nem siet ennyire. A gyógyítás folyamatába beiktat egy tisztulási szertartást. Ezzel meg is értjük mindjárt, hogy miért volt szükség a vak szemének sárral való megkenésére. Jézus érzékelteti, hogy a gyógyulás tőle jön, de a tisztulásért az embernek is tennie kell valamit, meg kell mosakodni. Vannak olyan időszakok az életünkben, amikor nem látjuk annak értelmét. Céltalanok vagyunk, haszontalannak érezzük magunkat. Változtatni szeretnénk, de nem érzünk hozzá elegendő erőt. A vakon születettnek az egész élete ilyen volt. Mire jó az ő élete? Kolduljon élete végéig? Ebből a céltalanságból húzza ki, emeli ki őt Jézus. Életének új értelme nem csak abban van, hogy mostantól majd tud dolgozni és valami hasznosat tenni, hanem abban is, hogy küldötté, tanúságtevővé válik. Elmondja az embereknek, hogy hisz Jézusban, az ő gyógyítójában, hisz abban, hogy ő az Isten Fia. Miért olvassuk éppen nagyböjtben ezt a történetet? Jézus minden emberrel azt akarja tenni, amit a vakkal tett. Szeretne minket kigyógyítani a hitetlenségből, a kételkedésből, az aggodalmaskodásból. Szeretne minket megszabadítani testi és lelki hiányainktól. Szeretne minket megtisztítani a bűntől. Szeretne minket megajándékozni a lelki tisztasággal. Szeretne minket elvezetni egy új életre, egy boldogabb, szentebb, teljesebb életre. Szeretne minket megajándékozni a hittel és a hit szerinti látásmóddal. A nagyböjti látomást, amiről az elején beszéltem, Jézus tudja beteljesíteni. Ő szabadít meg a bűntől, ami megbilincsel minket és ő

adja nekünk a hitet.
© Horváth István Sándor

 

 

Imádság:

Uram, Jézus! A hit szilárd alap, amelyre egész életemet felépíthetem. Az első lépés a hit útján az ismeretlenbe, a bizonytalanba való belépés. A bizonytalan lépések után megérkezek hozzád, Uram, aki csodát tehetsz velem, s ettől kezdve megszűnik bennem mindenféle bizonytalanságom és aggodalmam. Segíts engem, hogy ki tudjak lépni bűnös életem sötétségéből, kételkedéseim és aggodalmaim homályából és eljussak a te kegyelmed világosságára! Adj nekem bátorságot elindulni a hit útján, Isten titkainak útján! Hittel és bizalommal fordulok hozzád: adj meg mindent, ami üdvösségemre szolgál! Köszönettel és hálával tartozok neked azért, mert segítesz, hogy eljussak az üdvösségre.

________________________________

Egy körülmény különösen is megnehezítette a nyárontörtént dunai hajókatasztrófa mentési munkáit. A vízhatalmas sodrásán kívül arról is beszámoltak a búvárok,hogy sötét van. Nem szürkület, ami megtöri a fényt, hanemsűrű és áthatolhatatlan sötétség honol odalent. Alig merülnek le a vízszint alá hatvan-nyolcvan centimétert, máris el-vész minden. A mi szép kék Dunánkban fél méter mélyenvaksötét van. Ilyen viszonyok között létezni sem lehet,nemhogy dolgozni. Ez a körülmény is lehetetlenné tette amentést.E sorok születésének napjaiban is figyelemmel kell lenni aközlekedőknek a látótávolságra, mely párás, ködös időbenalaposan csökken. Személykocsik esetében ez a távolság nelegyen kevesebb nyolcvan-száz méternél, míg a repülőgépekközlekedéséhez, a föl- és leszálláshoz nyolcszáz-ezer méterszükséges. Tejfölsűrűségű ködben senki nem érzi magát biztonságban. Ez a bizonytalanság nyomja rá a bélyegét azokra az embertársainkra, akik vakon születtek. Akik számárasem a színek, sem az árnyalatok nem mondanak semmit. Afizikai rend szerint ők az örök sötétségben élnek. Sötétben,de nem világtalanságban. Az ő észlelő rendszerük ugyanjobb és kifinomultabb, mint az átlagemberé – tapintásuk éshallásuk sokkal érzékenyebb –, de a vizuális kincsek ajándékaiban nincs részük.

Jézus megpillantja ezt a vakon született embert. Mindjárt jön is az „okos” kérdés, mert itt valami rendellenesség lát-ható, tehát ennek oka van. A szülők a hibásak. Olyan adok-kapok alapon, az Istent kizárva a képből. Istent, aki nem büntet, akitől távol áll a gyűlölködés és a harag, mert „Istentetteinek kell megnyilvánulnia benne” (Jn 9,3b). Félreértés ne essék – mondaná az Úr –, én nem azért jöttem, hogy keseregjek a rövid látótávolság meg a síkos autópálya miatt. Vagy felszárítom a ködöt, vagy megtanulunk ilyen körülmények között vezetni. Esetleg ücsörögj otthon, és „várj, míg felkel majd a nap”. Jézus küldetése másról szól. Ő nem világítani jött el közénk – ahogy a feltámadása sem pusztán egy mozzanat a történelemben –, hanem Ő maga a világosság. Ő nem a villamos hálózat, nem a kapcsoló és még csak nem is a fényt adó izzó. Jézus maga az egész, a teljesség, a fény. A vakon született embernek úgy adja meg a látást, hogy az azember valami gyökeresen újat kap. Amije eddig soha nem volt, mostantól van. Valóságos reveláció jön létre, mintha lepelhullna le az életéről – nem csak a szemeiről.A farizeusok kérdőre vonták a meggyógyult embert. Több alkalommal is elő kell adnia a történetet. Mintha csak egyrendőri kihallgatáson lennénk, hátha egy részletbe belekapaszkodva csőbe húzhatják. És valóban, a csapda létezik ésnagyon szimpla: a szombat törvényének áthágása. Jézus, akiegy az Atyával, aki maga a Jó Pásztor (Jn 10,14), ne tennétúl magát a tórai törvényen? Õ azért jött, hogy akik nemlátnak, lássanak (Jn 9,39). Az Ő fényét a húsvéti sírból kiáradó ragyogás adja meg.

Várnai Pétercímzetes prépost

 

A pápa imádkozik az orvosokért és ápolókért, akik életük feláldozásával szolgálnak

Tegnap egy bergamói paptól kaptam üzenetet, aki imát kért Bergamo, Treviglio, Brescia és Cremona orvosaiért. Erejük megfeszítésével dolgoznak ők és életük feláldozásával segítik a betegeket. Imádkozzunk a hatóságokért, akiknek nem könnyű most a helyzetet kezelni és sokszor meg nem értéstől szenvednek. Az orvosok és a kórházi személyzet legyenek minket segítő oszlopok, hogy előbbre lépjünk és védelmezzenek meg bennünket ebben a válságban” –hangzott Ferenc pápa bevezető imája, mellyel megfogalmazta péntek reggeli szentmiséje szándékát.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

 

Egy régi gyermekkori hazaszólító dal

Térj vissza az Úrhoz, a te Istenedhez” – üzente a napi olvasmányban Ozeás próféta (Oz 14, 2-10) és ez a sor Ferenc pápában gyermekkora személyes emlékeit idézte fel. 75 évvel ezelőtt a Buenos Aires-i családok szívesen hallgatták Carlo Buti dalát, akivel együtt énekelték: „Térj vissza apádhoz, énekel még neked altatódalt”. Térj vissza! –folytatta a pápa –, de aki téged hazahív, az Isten! Az Isten a te papád, nem egy ítélőbíró. Ferenc pápában az ének a „tékozló fiú” történetét idézte fel a Lukács evangélium 15. fejezetéből. Ennek a fiúnak az atyja már messziről észrevette fia hazatérését, mert hazavárta. Felment sokszor a teraszra napközben és így teltek a napok, hónapok, talán évek is. Messziről meglátta, amint a fiú visszatért az atyjához. Ez most nekünk a nagyböjti időben Isten gyengédségéről beszél, amikor önmagunkban mélyedünk és emlékezünk a visszatérésre az atyához. Ellenkezéseinkre az Isten ezt válaszolja: „Térj vissza, én meggyógyítalak hűtlenségedből, mert a haragom már elmúlt”. Isten gyengédsége meggyógyítja sebeinket.

 

Nagyböjt mindig a szív megtérésére irányul

A hazatérés az atya ölelését jelent, elég csak Izajás jövendölésére gondolni: Ha bűneid olyan csúnyák voltak, mint a skarlát, én olyan fehérré teszem, mint a hó – idézte a pápa szabadon Izajás prófétát. Ő képes arra, hogy átalakítsa a szívünket, de nekünk adja az első lépést, a visszatérést. Nagyböjt mindig a szív megtérésére irányul, mely keresztény szokás szerint a gyónás szentségében ölt testet. Nekünk pedig rendeznünk kell a számlát, jobban mondva engedjük, hogy Isten fehérré tegyen minket.             


 

Mély bűnbánat és a lelkünk olyan lesz, mint a hó              

A pápa sokak szándékára utalt, akik Húsvétra készülve elvégzik szentgyónásukat. Többen jelzik azonban most, hogyan lehet gyóntatópapot találni, hiszen nem szabad elhagyni az otthont. A pápa válaszként a katekizmusra utalt, mely nagyon világosan jelzi, hogyha a hívő nem tud papot találni, akkor szóljon az Istenhez, az Atyjához és neki mondj el az igazságot: Uram, ezeket a bűnöket követtem el… és bocsáss meg nekem. Egész szíveddel kérd a megbocsátását a bánatimával és ígérd meg neki, hogy később gyónni is fogsz, de most adja meg a megbocsátást. Azonnal Isten kegyelmébe térsz. A katekizmus tanítja, hogy te magad eléred őt, Isten megbocsátását, ha éppen nincs kéznél pap. Itt a kellő és alkalmas idő. Mély bűnbánat és a lelkünk olyan lesz, mint a hó. Szép dolog lenne, ha a szívekben visszhangozna a hazatérés dala az atyához, aki vár minket és ünnepet tart nekünk – fejezte be homíliáját Ferenc pápa.

 

Imádás és szentségi áldás

Ez alkalommal is rövid szentségimádással, majd szentségi áldással fejezte a szentmisét. A monstrancia előtt a pápa így imádkozott: „Lábaidhoz borulok, ó Jézusom és neked adom szívem bűnbánatát, mely elsüllyed saját ürességében és elmerül a te szent jelenlétedben. Imádlak téged szereteted szentségében, szeretnélek befogadni szegényes

hajlékomba, amit neked ajánl fel a szívem. A szentáldozás boldogságára várva lélekben kívánlak befogadni téged. Jöjj el hozzám, Jézusom, hogy én hozzád mehessek! Szereteted lobbantsa lángra egész mindenem, életre és halálra, hiszek benned, remélek benned, szeretlek téged”.

____________________________________

 

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége

felhívása és nyilatkozata

Felhívás

A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöksége felhívja tagjait - és minden jószándékú embert, aki ehhez csatlakozik - hogy minden este 20.00-kor mondjanak el Miatyánkot az Operatív Törzs vezetőiért, tagjaiért és mindazokért, akik a járvány ellen önfeláldozóan küzdenek.

 

Nyilatkozat

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) hálásan köszöni az Operatív Törzs vezetőinek, tagjainak, a járvány elleni védekezésben résztvevőknek - az egészségügyben dolgozóktól a rendfenntartókig mindenkinek - lelkiismeretes, önfeláldozó munkáját és további hitet, erőt, egészséget, kitartást kíván nekik a hosszú küzdelemben. A KÉSZ - Magyarország legnagyobb keresztény civil szervezete - minden tagja a maga szintjén részt vesz a védekezésben, de ezen felül arra kér minden állampolgárt, hogy esténként 20.00-kor, az egészségügyi dolgozókat köszöntő, Olaszország után nálunk is terjedő taps kezdete előtt, velük együtt mondjon el egy Miatyánkot az első vonalban és a háttérben küzdőkért.

 

 

 

 

 

A keresztény ember életének kultusz értéke van

 

Dr. Czapkó Mihály, az Egri Főegyházmegye katolikus papja, az egri Érseki Papnevelő Intézet prefektusa, teológiai tanár, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülés jegyében tartott előadást a római katolikus templomban március 5-én, csütörtökön. Mint ismeretes, ez év szeptember 13-tól 20-ig Budapest látja vendégül a világ keresztény híveit, művészeit, papjait, teológusait. A négy évente, más-más országban megrendezésre kerülő találkozó középpontjában az Oltáriszentségben jelen levő Krisztus áll.

Dr. Czapkó Mihály 2012-2014 között Rómában, a Szent Alfonz Akadémián folytatta tanulmányait, ahol szaklicenciátust szerzett erkölcsteológiából és 2019-ben doktori disszertációját is ugyanott védte meg. Értekezésének címe: „Igazságosság és irgalmasság. Erkölcsteológiai megfontolások és javaslatok a migráció jelenségével kapcsolatban”. Előadásában is morális oldalról közelítve mutatott rá az Eucharisztia jelentőségére a hívő ember életében.

Mit tehet a krisztushívő? – tette fel a kérdést. Nem úgy, hogy mit szabad, és mit nem, hanem a keresztény hivatás felől közelítve. A választ a II. Vatikáni Zsinat tanítása alapján fogalmazta meg: a Krisztust követők egyszerre tanítók és tanúságtevők. Erkölcsi életüknek ezért kultusz értékük van. Ahhoz, hogy e nem kis kihívásnak meg tudjanak felelni, felnőtt szinten kell ismerni a hitüket. Önmagában azonban ez még nem elég. Valamennyien vétkezünk, kisebb-nagyobb hibákat követünk el, amelyektől saját erőnkből nem tudunk megszabadulni.

Zakeus példáján mutatta be az előadó, hogy vétkeink, legyenek azok bármilyen nagyok, akkor nem akadályozzák meg a jóra való törekvést életünkben, ha azokat nem olvassák a fejünkre, ellenkezőleg, van, aki hisz bennünk, hisz abban, hogy új életet akarunk kezdeni. A szeretet megelőlegező gesztusa nagy változást tud elérni az emberben, feltéve, ha bűneinket őszintén megbánjuk. A katolikusoknál ebben segít a bűnbánat szentsége és az Eucharisztia szentsége is. Ez utóbbit csak megtisztulva, más szóval kegyelmi állapotban vehetjük magukhoz. Általa kisebb, Istentől el nem taszító bűneink szentgyónás nélkül is bocsánatot nyerhetnek, ha őszinte bűnbánatot tartunk. Az Eucharisztia olyan, mint az orvosság: lelki sebeinket is begyógyítja.

Tapasztaljuk azonban, hogy mégis visszaesünk, szinte ugyanazokat a hibákat követjük el újra és újra. Mit tehetünk? XVI. Benedek pápa tanítása szerint törekednünk kell arra, hogy jót cselekedjünk, ezáltal a jóval szorítsuk ki életünkből a rosszat. Ha mégis megbotlunk, akkor nem a botláson van a hangsúly, hanem hogy visszataláljunk Krisztushoz, az ő szeret parancsához. Valahogy úgy, mint amikor ima közben azt vesszük észre, hogy gondolataink elkalandoztak. Ilyenkor a lényeg azon van, hogy koncentráljunk és térjünk vissza ahhoz, akihez és amiért imádkozunk.

Az embert az különbözteti meg a többi élőlénytől, hogy nem ösztönlény. Szabad akarata van, és alapvetően arra van hivatva, hogy a jó megtétele mellett döntsön. Ez a szabadság ajándék, de egyben veszélyforrás is. A rossz ugyanis néha jónak tűnik. E miatt a szentek is gyakran megbotlottak, de életükben rendszerint olyan fordulat történt, melyet követően az erények gyakorlásában, Isten szeretetében, imáikban Isten parancsát tartották szem előtt.

Megbocsát-e Isten minden bűnt? Jézus szerint igen, kivéve a Szentlélek elleni bűnöket. Ezekről összefoglalva azt mondhatjuk, hogy nem nyer bocsánatot az, aki szabadon és végérvényesen a bűnt választja, azt nem bánja meg, és Istent tudatosan elutasítva nem kéri bűnei bocsánatát.

Végül a Jézus által tanított ima, a Miatyánk példájával mutatott rá az előadó az Eucharisztia jelentőségére életünkben. Tapasztalhatjuk – mondta – hogy az ószövetségi Szentírás héber nyelvű szövegeiben nem mindenhol találunk címeket. A zsidó gondolkodást követve a lényeget egy-egy fejezet közepére tették. Így a kenyérért való fohász nem véletlenül került a Miatyánk közepére: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Az Atyától kérjük, tehát tőle kapjuk. Ez a kérés nem csupán a fizikai táplálékra, hanem a lelki táplálékra is vonatkozik. Az Eucharisztia az élet kenyere, amelyben a látható kenyér formán túl Jézus van jelen.

Az Eucharisztia vétele azonban nemcsak személyes találkozás, hanem összekapcsol az Egyház minden tagjával, azaz közösséget teremt. Általa Jézus él bennünk, és ily módon Jézust ismerjük fel egymásban. Ha egy keresztény közösség megosztott, akkor azt is tudatosítanunk kell, hogy valamit, amit Jézus kért, nem valósítottunk meg közösen. Helyesen tesszük ezért, ha követjük az első keresztények példáját, úgy ahogy az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetének 42. versében olvashatjuk: „Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.” Záró gondolatként ezt ajánlotta Dr. Czapkó Mihály teológia tanár a tiszaújvárosi egyházközég tagjai figyelmébe is.

Lejegyezte:

Szrogh Károly

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Elsőáldozás 2020.

Kedves Szülők!  

Gyermekük keresztelésekor ígéretet tettek arra, hogy úgy nevelik majd őt, hogy hitünk szerint éljen!

Örömmel értesültem, hogy ezen vállalt kedves kötelességüknek azon túl, hogy otthon szeretettel beszélnek hitünkről és rendszeres imádságra és Szentmise látogatásra buzdítják gyermeküket, hitoktatásra is beíratták!

Gyermeküknek, azzal, hogy az általános iskola 3. osztályosa lett, lehetősége nyílik arra, hogy a Szentgyónás és Szentáldozás szentségében részesüljön!

(Amennyiben nincs megkeresztelve, személyes egyeztetés szükséges!)

Az elsőáldozás a tiszaújvárosi Magyarok Nagyasszonya templomban 2020. május 24-én lesz! Szeptember 13-án, az elsőáldozókkal és szüleikkel egynapos kirándulás keretében, részt veszünk a Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elsőáldozók Szentmiséjén a Budapest Arénában.  Ez nagy lehetőség és életre szóló élmény! 

Az magától értetődő, hogy az elsőáldozásra készülő gyerekek minden vasárnap Szentmisére jönnek, (Szentmise a tiszaújvárosi templomban minden vasárnap 11.00 Sajószögeden 9.30), illetve részt vesznek az iskolai hitoktatásban, valamint a plébániai szentségi felkészítőn, amely a tanév második félévében  péntek délutánonként 16.00 órakor lesz a templomban. 

A *mellékelt jelentkezési lapot, illetve a  gyermek keresztlevelét, amennyiben még nem adták le, kérem a hitoktatónak 2020. március 31-ig leadni!

 (*A jelentkezési lap ide kattintva letölthető)

Bérmálkozás 2020.

Kedves Szülők!  

Gyermekük keresztelésekor ígéretet tettek arra, hogy úgy nevelik majd őt, hogy hitünk szerint éljen!

Örömmel értesültem, hogy ezen vállalt kedves kötelességüknek azon túl, hogy otthon szeretettel beszélnek hitünkről és rendszeres imádságra és Szentmise látogatásra buzdítják gyermeküket, hitoktatásra is beíratták, illetve már Szentáldozáshoz is járulhat!

Gyermeküknek, azzal, hogy az általános iskola 7. osztályosa lett, lehetősége nyílik arra, hogy a Bérmálkozás szentségében is részesüljön! (Amennyiben nem volt elsőáldozó, vagy nincs megkeresztelve, személyes egyeztetés szükséges!)

A Bérmálás Szentségét 2020. május 17-én vasárnap 16.00-kor Dr. Ternyák Csaba Érsek Úr szolgáltatja ki a Magyarok Nagyasszonya Római Katolikus Templomban! A bérmákozókkal április 5-én Virágvasárnapi Szentmisére Egerbe utazunk.

Az magától értetődő, hogy az Bérmálkozásra készülő gyerekek minden vasárnap Szentmisére jönnek (Szentmise: minden vasárnap 11.00), illetve részt vesznek az iskolai hitoktatásban, valamint a plébániai szentségi felkészítőn, amely péntek délutánonként 15.00 órai kezdettel lesz a templomban.

A *mellékelt jelentkezési lapot, a  gyermek keresztlevelét, illetve a bérmaszülő keresztlevelét, amennyiben még nem adták le, kérem a hitoktatónak 2020. március 31-ig leadni!

 (*A jelentkezési lap ide kattintva letölthető)